2 Mello - midnight broadcasts, vol. 2

A középéjszaka nem csupán egy időpont, hanem egy olyan állapot, amikor az idő úgy tűnik, megáll. A Midnight Broadcasts, Vol. 2 című albumon a 2 Mello ezt az állapotot egy pontos hangszín-építménnyé alakítja: laza hip-hop ritmusok, amelyek a jazzzenéktől, különösen az Adult Swim-en 2004 és 2008 között sugárzottakból merítettek ihletet. Az 2017. augusztus 15-én megjelent, önállóan kiadott album nem próbálja utánozni a hagyományos jazz tisztaságát, hanem egy különleges, nosztalgikus hangulatot szeretne megörvendezni, ahol a modern ritmusok és az régebbi harmóniák kölcsönhatásba lépnek, hogy egy személyes és egységes világot alkossanak.

Az intermezzo estétikája: laza hip-hop és retro jazz között

Az művészi megközelítés a hip-hop és a jazzös hatások közötti, kontrollált feszültségre épül, anélkül, hogy stilisztikus zavart okozna. Minden dal arra törekszik, hogy idézze meg ezt a 2000-es évek egy adott időszakát, amikor az animációs csatornák különleges hangulatú háttérzenéket sugárzott. A 2 Mello megközelítése az, hogy ezeket a hangokat integrálja egy könnyen megérthető ritmikus szerkezetbe, amely összekapcsolja a jazz instrumentális komplexitását és a hip-hop instrumentális egyszerűségét. Ez lehetővé teszi, hogy a hallgató folyamatos energiát élvezhesse, miközben arra is ösztönzi, hogy elmerüljön a hangok részleteiben, amelyek emlékeztetnek a rádió- vagy televíziós intermezsekre egy másik korból.

Néhány cím, amelyek jól bemutatják a hangpalettát

A lemez scarlet repose című nyitódalával kezdődik, amely azonnal meghatározza a hangulatot, precíz instrumentálással, ahol a jazz hangszerek hatása feltűnik, de nem dominálja a ritmust. A dalszövegek között a satellite disco tökéletesen illusztrálja, hogyan integrálja a producer táncos és swing elemeket a laza hip-hop stílusba, létrehozva egy dinamikát, amely emlékeztet az 2000-es évek animációs jeleneteinek átmeneteire. A coffee house című dal viszont egy intimabb hangulatot teremt, lágy melódiákkal, amelyek a napos délutánok nyugalmát idézik, míg a summer dreams könnyedséget és reményt hoz a világos akkordjai révén. A lemez második fele már sötétebb vagy introspektív területeket is felfedez. A waiting room és dark passageway egymásba illeszkedő, enyhe ritmusokkal, amelyek emlékeztetnek a televíziós sorozatok feszültségteljes pillanataira. A swooning melody egy áramló melódiával tűnik ki, amely egész a dallamhoz vezet, míg a dance of life új lendületet hoz, de sosem vesz el az általános hangulatból. A window sleeper, deeper love című dalok, valamint a záró dalok pedig megnyugtató, kontemplatív hangvételűek, ahol az instrumentálisan fokozatosan elhalványul, hogy helyet csináljon a csendnek.

Egy témakörben egységes hangzás, mely egy egyéni produkció révén valósul meg

Az albumot elsősorban 2 Mello maga állítja össze, biztosítva a projekt egységes vizionáját a beat-ek tervezésétől kezdve a felvételek dokonításáig. Ez az adatbázisokban (pl. MusicBrainz) megerősített információ, hogy az alkotás "no label" státuszú, nem egy dokumentált, technikai magyarázatot tükrözi az önálló produkciót. Az alkotásban nem szerepelnek külső beavatkozások vagy más művészekkel való együttműködés, ami tovább erősíti az intimitás érzését, ahol a producer egyszerre az alkotás egyetlen tervezője is. A 36 percnyi teljes időtartam lehetővé teszi egy átfogó és jól megtervezett élményt, miközben elkerülve a túlzásokat, minden egyes dalnak helyet biztosít a teljes sorozatban.

Egy projekt, amely a saját időszakában és a kreatív útjában gyökerezik

Midnight Broadcasts, Vol. 2 természetesen illeszkedik 2 Mello korábbi munkásságának szélesebb kontextusába, és logikus folytatása az Memories of Tokyo-To című korábbi albumnak. Bár az album független kiadás, és nem egy hagyományos kiadó támogatását kapja, mégis megmutatja a jazz-hatások kezelésében rejlő felnőtt stílust, ami gyakran meghaladja a hobbi művészek produkcióit. 2 Mello a beat-ek minőségére és az eredeti inspirációhoz való hűségre összpontosítva, képes egy olyan lemezt létrehozni, amely teljesíti a várakozásokat: egy hangszín-pillanat, amely megőrzi ezt a kultikus intermezso zenét, amelyet egy olyan művész újrainterpretál, aki tökéletesen ismeri a fő eszközeit.