2 Mello - Sunsound Collisions

A projekt architektúrája kevésbé épít gyors, szokatlan hanghatásokra, hanem az művészi képességére, hogy egy fokozatos hallgatás során, amely türelmet igényel, egy folyamatos hangulatot fenntarthasson.

Sunsound Collisions: egy hangarchitektúra, amely a szünetekre épül

A lemezbe való elmerüléshez előkészület szükséges, mivel a 2 Mello úgy döntött, hogy a saját fejlődését jól meghatározott szünetekkel építi fel. A 8. és a 21. számú dalok (vagrant melody (interlude) és oneness tempo (interlude)) nem csupán üres területek a dalok között; ezek strukturálják az időtartamot, és egy lassú, "szívveréshez" hasonló ritmust hoznak létre, amely lehetővé teszi a hallgató számára, hogy megértsen minden változást. Ezek a szünetek elengedhetetlenek egy óra és negyven percnyi hallgatás során, átalakítva a PHD ‐ PORTABLE HEADPHONE DANCEFLOOR (2023) című stúdióalbumot egy filmtapasztalatba, ahol a csend és a zene versenyeznek a főszerepért.

A virágos átjáróból a MAJESTIC-ig: egy óra és negyven perc folyamatos fejlődés

A zene ébredése azonnal elindul a flower breezeway című dallal, amely azonnal bevonja a hallgatót egy olyan világba, ahol a képzelet és a valóság határai nem egyértelműek. Ez az első hallgatás folytatódik a inner warfare vagy ill falcon című dalokhoz, majd elér a lemez narratív központi pontjához, ahol a 13. dallal, a MAJESTIC találkozik. Ez a dallam nem egy radikális változást jelöl, hanem egy instrumentális erősödést, ami azt bizonyítja, hogy a hangulat és a textúra irányuló termelés a projekt fő hajtóereje. A flower breezeway és MAJESTIC közötti átmenet azt mutatja, hogyan építi meg az előadó egy hangszín-architektúrát, ahol minden dallam, legyen szó egy balladáról, mint a speak with you, vagy egy sűrűbb pillanatról, mint a the dance from another world, hozzájárul a lemez általános egyensúlyához.

Shoegaze korszak és a hangulat: a textúra a projekt motorja

Az album sűrűsödése olyan címekkel történik, amelyek saját neveikkel is egy meghatározott esztétikát idézik: shoegaze era (20. dal) és ravine (19. dal). Ezek a darabok az album harmadik részén helyezkednek el, és ezzel a projektt egy olyan esztétikába helyezik, ahol az hangulatok dominálnak a hagyományos dallamok felett. A címek, mint például sunflower samurai vagy nightlife (drums first), tovább erősítik ezt az ötletet, miszerint a hangzásbeli felfedezés a minőségi anyagra összpontosít, a technikailag bonyolult megoldások helyett, így egy olyan tér jön létre, ahol a hallgató elveszhet, de nem egy szigorú, lineáris irányítás határozza meg.

Oneness tempó és belső harc: a lélegzetek, amelyek megformálják az időtartamot

Az album folyamatosan játszik az intenzitás és a pihenés közötti feszültségen, ami jól látható a nehéz címek, például a inner warfare (2. dal) és a már említett intermezsek közötti kontrasztban. Ez a képesség, hogy váltakozik a nagy feszültségű pillanatok (például a legérzékenyebb címek, mint a dead leaves vagy the forest of last words), és a relatívan nyugodt pillanatok (például a keep cool (9. dal)), az, ami az albumnak a legfontosabb erőforrását adja.

Lovesilent: egy intim befejezés, egy teljes bemerülés után

A nyugodt hangzás csak a lemez végén, a 27. nyomvágnyal, lovesilent-vel jelenik meg, amely tökéletes képet ad a már az első lejátszásnál bejelentett, hivatalos záróünnepsről. Ez a zárónyomvággyal, amely a best summer és golden age nyomvágnyakon átívelő utat követi, lehetővé teszi a hallgató számára, hogy fokozatosan elmerüljön a 2 Mello által megteremtett hangvilágban. Az album így egy intim hangvételre végződik, amely ellentétben áll a korábbi nyomvágnyok instrumentális sűrűségével, ezzel is megerősítve, hogy ez a mű alkonyatban élvezhető, teljes értékben, nem pedig izolált részeken. A belső megismerésen túl, a Sunsound Collisions egy olyan művészi vonalhoz kapcsolódik, amely a sötét és atmoszférikus világok progresszív feltárására összpontosít. A 2 Mello lemezekének katalógusa azt mutatja, hogy a művész pályája a Night Walks (2015) és midnight broadcasts, vol. 1 (2016) első művektől kezdve a legújabb Sounds of Tokyo‐To Future (2021) fázisig fejlődött. Ez az 2024. augusztus 9-én megjelent, a Future Unwritten kiadó által kiadott stúdióalbum, kulcsfontosságú eleme ennek a feltáró folyamatnak, amely a bop it! The Video Game (The Original Soundtrack) projekt 2025-ös megjelenésével folytatódik. Összegzés: A Sunsound Collisions egyedülálló írói stílust validál, amelyben a hangzásbeli textúra és az interjúk strukturálják az ajánlott hallgatási időt.

Műszaki adatok

– Kiadás dátuma: 2024. augusztus 9. – Kiadó: Future Unwritten – Dalok: 27 (1 óra 17 perc) – Nyitó/záró: flower breezeway / lovesilent – Előző album: PHD (PORTABLE HEADPHONE DANCEFLOOR) (2023)