Anderson .Paak - Malibu

Anderson.Paak Malibu című albuma egy sikeres karrierbe és a történelemhez való hozzájárulásba vezet. A Steel Wool Records 2016. január 15-én kiadott, 1 óra 1 perc hosszú lemez tizenhat zenét tartalmaz, mely a hallgatói élményre összpontosít. A The Bird című első dal már azonnal bemutatja, hogy az album a 60-as évek soul-jára épül, egy meleg és hosszú hangzattal, amely kihívja a mai rap stílusát. Ez az organikus megközelítés egy olyan atmoszférát teremt, ahol a funkos hangszerek és a hip-hop elemek keverednek, és a hallgató számára egy languorous hangulatot hoz létre.

A funk stílus megjelenése: a 60-as évek vonása és művészi megközelítés

A lemez nyitózenéje visszanyúl a 60-as évek funkjához, ezzel biztosan elindítva a projektet. Ez a nyitódalm azonnal Anderson .Paak-ot helyezi egy olyan hangszínhez, amelyhez Stevie Wonder és Kendrick Lamarhoz hasonítanak a kritikusok, ezzel is alátámasztva a művész kockázatos művészi stílusát. Az itt használt organikus hangzás egy erős alapként szolgál, lehetővé téve az artistának, hogy könnyen navigáljon a kemény hip-hop és a tiszta soul között. Ez a kategorizálást kihívó képesség az alkotás egyik fő jellemzője, amely képes integrálni különböző elemeket, anélkül, hogy elveszítené az egyedi identitását. A nyitódalm egy olyan meghívásként szolgál, hogy azalbumot egyedi és egységes műalkovként hallgassuk, a mai raplemezek általában jellemző fragmentációtól eltérően.

Hangszínélküli élmény: meleg textúrák és hosszú formátumok

A lemez központi része a élő hangszerek és a hip-hop elemek kevere, ami egy bevonódó hangulatot teremt, ami megköveteli a hosszú és alapos hallgatást. A 1 óra 1 percös teljes időtartam azt sugallja, hogy egy teljes hallgatási élményről van szó, ahol a dalok egymásba kapcsolódnak, hogy egy egységes alkotást alkossanak. Ez a hangarchitektúra lehetővé teszi Anderson.Paak számára, hogy megmutassa sokoldalúságát, funk-tól a 90-es évek stílusáig, miközben sosem veszélyezteti a zenei anyag folytonosságát. A promóciós single-ek, mint például a The Season / Carry Me, Am I Wrong, Room in Here és Come Down, a szerkezet alapját képezik, mindegyik egyedi hangvisszaélést hoz az egészbe. A Come Down című dal különösen sikeres volt, mivel a Pitchfork 2016-os "legjobb dal" listáján a 44. helyen végzett. Az album stratégiája finom: hat dal tartalmaz további énekeseket, de ez nem terheli a produkciót. Minden együttműködés természetes, és inkább a lemez általános hangzásához adja hozzá, mintsem hogy megváltoztassa azt. A 3. dal, a The Waters-ben a BJ The Chicago Kid hozza a bizonyított sikereit, ezzel gazdagítva a vokális textúrát. A 6. dalban, a Am I Wrong-ben a ScHoolboy Q animálja a dalt, ami egy lenyűgöző single. A 7. dalban a Rapsody adja a hangját a Without You-ben, ezzel mélyebb textúrát hozva a kompozícióba. A 9. dal a The Free Nationals United Fellowship Choir együttest vonultatja fel a Lite Weight-ben, ezzel spirituális és kollektív dimenziót adva a dalnak. A 10. dal, a Room in Here két ismert művészt, a The Game-et és a Sonyae-t vonultatja fel, ami egy másik sikeres single volt. Végül, a 16. dal, a The Dreamer a Talib Kweli és a Timan Family Choir együttessel zárul, egy soul-os hangvételű dal, amely rap és egy családi kórus elemeivel zárul. Ezek az együttműködések nem egyszerűen rétegezések, hanem Anderson.Paak stílusának természetes kiterjedései.

Gondolatok a végén: a lemez finom és logikus befejezése

Az album végén található, gondolatokkal teli résznél, a The Dreamer című dal a projekt záróakkordját jelenti, egy nyugodt és introspektív hangvételével. Ez a záródalm egy nyugodt befejezést kínál több mint egy órás intenzív hallgatás után, és a hallgatót egy békés hangulatba helyezi. A 16. dal a lemezben mindig jelenlévő, természetes hangzás jellemzőjének kiemelkedő pontja. Ez a gondolatokkal teli befejezés kontrasztos a korábbi dalokkal, ugyanakkor megőrzi a Malibu általános hangulatát. Ez egy olyan befejezés, amely logikus, és nem akar meglepetést okozni, hanem inkább a rezonancián alapul.

Dr. Dre öröksége és a nemzetközi kritikus elismerés

Az album a Compton (2015) című Dr. Dre-től származó lemezen jelent meg, ahol Anderson .Paak fontos szerepet töltött be a NxWorries duóban, Knxwledge-gel együtt. Bár a Animals cím, amely eredetileg a Malibu helyén lett tervezve, Dr. Dre jóváhagyta, hogy ez a cím szerepeljen a lemezen, ez a történet rögzíti Anderson .Paak helyét a nyugati part kultúrában. Több kritikus is feljegyezte, hogy az album a év végi listákon is szerepelt, és átlagosan 85 pontot kapott a Metacritic-en. Az albumet elismerik a sokoldalúságáért, a 90-es évek hip-hopjától kezdve a 60-as évek souljáig terjedő stílusok keveréséért, valamint az hip-hop és soul iránti multi-layered megközelítésért. Azonban néhány kritikus megjegyezte, hogy a Silicon Valley cím a Entertainment Weekly szerint dopey volt, ami azt mutatja, hogy a sokoldalúság nem mindig garancia a sikerre. Bár, a Grammy-díj jelölés a legjobb urban contemporary album kategóriában, bizonyítja az album fontosságát a rap és R&B kultúrában.

Műszaki adatok

- Kiadás: 2016. január 15. - Kiadó: Steel Wool Records - Dalok: 16 (1 óra 1 perc) - Nyitó/záró: The Bird / The Dreamer - Vendégek: BJ The Chicago Kid, ScHoolboy Q, Rapsody, The Free Nationals United Fellowship Choir, The Game, Sonyae, Talib Kweli, Timan Family Choir - Előző album: Venice (2014)