Ben E. King - Stand By Me

Az Stand By Me című album Ben E. King 1961-es alakját mutatja be, egy olyan pillanatot rögzítve, amikor a zenész hangja egy hatalmas zenei örökséget tükrözi. Az ATCO Records kiadó által kiadott stúdióalbumon csupán egy hivatalos dal található, ami az hallgatási élményt egy teljes mértékben a címadó dalhoz, amely 2 perc 53 másodperc hosszú, terjeszti. Ez a verzió a "séculière" című dal első interpretációját jelenti, amely gyökerei a szentbe hatolnak, átalakítva az amerikai és másutt a népszerű dalok funkcióját.

Az első bemutató: Ben E. King 1961-ben az ATCO-nál

King ez a dal Jerry Leiber és Mike Stoller közös munkája. Az albumon kizárólag a Stand By Me című dal található, ami egyedülálló darab, ugyanakkor egy teljes projekt részeként kezelik.

A Tindley-i gospel a világszerte ismert szabadón: a szövegváltozás

A dokumentált mű 1905-ből származik, amikor Charles Albert Tindley lelkipásztor megírta a Lord Stand By Me című gospel-t, melyet már 1916-ban felvették. A szent öröklét megváltozik a lemez kiadásakor: először The Beautiful 1928-ban újraírta, majd Sam Cooke és J.W. Alexander 1960-ban dolgozta át a The Soul Stirrers zenekar számára, Johnnie Taylor énekes közreműködésével. Ben E. King dala tehát az első "séculière" verzió, amely egy vallási hagyományt dön át egy profán hangszínbe, miközben megőrzi a melódiai vonását. A szövegek és a zene a 1905-ös évben írt, Lord Stand By Me című gospel-ből merítettek ihletet.

A single tökéletesítése: pontos időtartam a 1961-es rádióhullámokhoz

Ez a lemez produkciója egy olyan műfonton épül, ahol a forma a tartalomnak megfelel, rendkívüli precizitással. A források szerint nincs konkrét producer, akit a produkcióhoz lehetne kötni, de a művészi tudás nyilvánvaló. Ez egy olyan produkció, ahol minden másodperc számít, és a lemezt tökéletes képpként jeleníti meg az énekes ebben a fejlődési szakaszában.

Az történelmi előd: egy siker, amely megnyitja az utat a jövőbeli legenda előtt

Ez a dal azonnal és tartós hatást gyakorol, előrevetítve későbbi, további ikonikus zeneművek megjelenését. Ez a dal előkészíti a terepet Otis Redding számára, aki 1964-ben vett fel a Pain In My Heart című albumon. Ezt követően John Lennon is a dalhoz kötődő, 1975-ben a Rock 'n' Roll című albumán. Végül Seal 2008-ban a Soul című albumon adja elő a dalt. Ez a 1961-es lemez nem csupán egy kereskedelmi siker, hanem egy olyan örökség, amely több mint 400 különböző verziót eredményezett az évtizedek során.

Zeneművek örökítése: a kritika idővel való emlékezése

Azon túl, hogy ez a kiadás az ATCO Records-nál egyedülálló, ez a 1961-es verzió egy olyan lemeztörténetbe illik, amely meglepően, de valójában folyamatos: az Young Boy Blues című album, amely ezt a szólóprojektet követi, hivatalosan 1964-ben jelent meg. Ez az időbeli sorozat három év időt hagy a "Ben E." című kislemez megjelenése és a következő, jelentős stúdióalbum megjelenése között. King rámutatott arra, hogy ez a különálló mű kulcsfontosságú szerepet játszik, mint egy kiindulópont egy nagyobb alkotói időszak előtt. Az album egyediségét tovább erősíti, hogy ebben nincs semmilyen vendégelőadó, ami azt jelzi, hogy ez a verzió pontosan tükrözi a dalszerzők (Leiber és Stoller) és a énekes közötti kezdeti együttműködést, anélkül, hogy külső tehetségeket vonnának be, ami gyakran jellemző az akkori produkciókra. A dal öröksége sokkal messze terjed, mint egyszerű feldolgozások, például Otis Redding 1964-es vagy John Lennon 1975-ös verziói; a dokumentált előadók listájában olyan különböző nevek is megtalálhatók, mint például Lemmy Kilmister, aki 2009-ben Dave Lombardo (Slayer) együttessel vett fel a dalt, vagy a Earth, Wind & Fire együttes tagjai. Ez a teljes lista azt mutatja, hogy a két és fél perces egyetlen lemezből származó kompozíció rendkívüli alkalmazkodóképességet tanúsít, bizonyítva, hogy Ben E. verziója is sikeres volt. King sikerrel áthatott a műfaji és időbeli határok mentén, és 2003-ban a Rolling Stone által összeállított 500 legnagyobb dal listán a 121. helyen végzett. Ez a dal zenei öröksége tehát nem korlátozódik az fő előadó személyiségére, hanem állandó kört alkot a 1905-ös gospel és a mai előadások között, ezzel is bizonyítva egyediségét a lemez történelemben, még akkor is, ha a hangtechnikai szakemberek vagy a borítókészítés részleteivel kapcsolatban nincs pontos információ a jelenlegi forrásokban. Ez a lemez öröksége egy szélesebb, Ben E. által alkotott zenekészlet részeként értelmezhető. King a művészi önállóság és a jövőbeli együttműködések között mozgik. A "King Sings for Soulful Lovers" című album, amelyet 1962-ben jelentettek meg, bizonyítja, hogy ez a különleges mű nem csupán egy időszaki jelenség, hanem egy aktív alkotói úton elért jelentős mérföld. Ez a váltás a Young Boy Blues-re azt jelenti, hogy ez a lépés a karrier következő, sikeres szakaszát jelzi, amely további albumokkal, például a What Is Soul-vel (1967) vagy a I had a Love-zel (1976) folytatódik, még mielőtt a későbbi produkciók, mint a Street Tough (1981) megjelentek. Ez a vonal azt mutatja, hogy az művész nem egyetlen művként maradt, hanem folyamatosan fejlődik, és ezt az egyedi előadást egy stabil alapként használja, amely több évtizedes sikeres pályájának alátámasztja a kereteit, amikor egyéni és együttműködő projektek között váltogat, ezzel megerősítve vezető szerepét a soul zenei műfaj fejlődésében, még a későbbi albumokhoz (pl. I Have Songs in My Pocket, 2016) képest. Ez a fellépés öröksége olyan ismert zenei intézmények által is elismert lett. 2003-ban a Rolling Stone magazin a zenét a 500 legjobb dal között a 121. helyen rangsorolta, ezzel megerősítve a dalt mint egy abszolút mérvadó művet. Ez az 1961-es album nem csak egy mérföldkő Ben E. karrierjében, hanem a zenétörténetben is. King, aki aztán 1964-ben megjelentette Young Boy Blues című lemezt, de ez a lemez kulcsfontosságú pillanatot tükröz a soul zenekarok történetében. Marad egy önálló mű, amely képes megőrizni erejét évtizedeken át, egyedülállóan állva az időtlen klasszikusok között, és megvédve a helyét.

Műszaki adatok

- Kiadás éve: 1961 - Kiadó: ATCO Records - Hossz: 2 perc 53 másodperc