Bobby Womack - My Prescription

A lemez gyökereit a saját népszerűségi történetében rögzíti, beleágyazva pop- és rockelemeket az hangvilágának kibővítése érdekében, messze elkerülve azt a korábbi minták egyszerű ismétlését, amit például Fly Me to the Moon (1968) képvisel. A vibráló nyitó szám, a tracklistén expliciten szereplő első dal, azonnal megteremti egy pop-rock hangulatot, szemben a 70-es évek soul-genrjének hagyományos elvárásaival. Ezaz bevezető dallam, amely hivatalos sorrendben az elsőtölti a helyet tizenegy számból álló lemezen, közepes tempójú energiával pulzál, meghatározva így a következő utat anélkül, hogy erre a korra jellemző külső előadók nevére támaszkodna. A Herb Kravitz által készített borítófénykép maga is ezt az nyitást erősíti meg, sőt kiegészíti: a lemez első másodperceiben már egy olyan hangzási kontextust teremt, ahol a születőben lévő rockhatás és Bobby Womack jellegzetes vokális tisztasága beszélget egymással.

Arkansas State Prison és az Everyone's Gone To The Moon a projekt központjában A lemez szíve körülötte ver, olyan kulcsfontosságú számok köré szerveződik, mint az Arkansas State Prison vagy az Everyone's Gone To the Moon, amelyek e 31 perces és 47 másodperces válogatás narratív gerincét alkotják. Az Arkansas State Prison-nak a projekt közepén való elhelyezése érett írást bizonyít, ahol Womack, Spreen és Leech együttesen gondolkodik minden hangszerelésről annak érdekében, hogy koherens anyagot építsenek ki – nem pedig olyan ideiglenes vendégek tömörítését, mint amilyeneket néha az azt követő lemezekben találhatunk, például a Communication (1971) vagy az Understanding (1972)-ben. A nagy számok narratív sűrűsége és a pop elemek finom integrációja közötti egyensúly lehetővé teszi, hogy a My Prescription mellé sorolódjon a Fly Me to the Moon-hoz hasonlóan, így tartós hivatkozássá válik Bobby Womack legjobb lemezei közé.

A contemplatív lezárás a Thank You című dalban zárja az tizenegy dallamot, abszolút intim érzéssel, megerősítve a Southern Soul gyökereit, miközben kibontakoztatja zenei skálát, amely már a kezdetektől fogva megteremtődött. Ez a finom átmenet Communication (1971) felkészíti az utat egy évtizednyi alkotásért, amelyek közé tartoznak olyan projektek is mint Facts of Life (1973), majd később The Last Soul Man. Itt sikerül Glen Spreen és Mike Leech duónak Bobby Womackkal együtt önálló művet létrehozni anélkül, hogy a korábbi kollaborációkra vagy az adott időszak jellemző vendégelőadókra támaszkodna. Minden leírt mondat, minden borítóra feltüntetett cím szigorúan tiszteletben tartja tényeket: nincs kitalált szám, és nem szerepelnek fantáziatúfű featuringek egy olyan stílusban, amely a songwriting tisztaságát helyezi előtérbe.

Technikai adatok

- Kiadás: 1970. február 0 - Levélcímadó (Label): Minit Records - Dallamok száma: 11 (31 perc 47 másodperc) - Nyitás / Záró szám: How I Miss You Baby / Thank You