Demi Portion - 2 chez moi

A 2 chez moi kérdése, amit a hallgatója felteges, deceptív egyszerű: hogyan lehet elérni a teljes intimitást egy hangterében, ahol a külső hangok súlyosabbak, mint amilyenek látszanak? A Musicast kiadó 2017. január 20-án megjelent második stúdióalbum, a Demi Portion-tól, eltér a hagyományos francia hip-hop stílustól, és inkább egy zárt narratív struktúrát alkalmaz, mint hogy szóródó együttműködésekkel próbálja meg a figyelmet magára vonni. Az 18 dalból álló, 54 perc és 11 másodperc hosszú mű egy kompakt alkotásként jelenik meg, ahol minden dalnak egy pontos dramaturgiai célja van, még mielőtt a flow vagy a technikai produkció kérdéseit is megvizsgálná.

Dragon Rash és Superhős között: a konszolidációs szakasz

Ez az album a Dragon Rash (2015) és a Super héros (2018) után, tehát a Artisan du bic (2011), Les Histoires (2013) és Petit bonhomme (2013) alkotások között helyezkedik el. Az album előkészítése 2016. október 29-én történt, amikor a "Demi Pablo" című első kislemez került bemutatásra, ami egy olyan művészi irányvonalat jelez, amely a belső kohéziót helyezi előtérbe, a külső terjeszkedés helyett. Azt, hogy ez az időszak más kiadói a médiaszereplésre, több együttműködéssel, összpontosítottak, a 2 chez moi a visszafogottságot választotta: csak öt dal tartalmaz vendégszereplőket, a maradék 13 dal pedig egyedül. Ez a vokális erőforrások gazdaságja arra ösztönzi a figyelmet, hogy a diszkográf maga, a narratív felépítésre összpontosítson.

A « Souvenir »-től a « Une fin heureuse »-ig: a 54 perces drámai keret

Az első, « Souvenir » című nyitódarab azonnal introspektív hangvonalat teremt, ami ellentétben áll a záró, « Une fin heureuse » című darabbal. Ez a párosítás egyértelmű szándékot sugall, miszerint az hallgatást lineáris történetként kell megközelíteni, nem pedig független dalok gyűjteményként. Egy olyan műfajban, ahol az albumokat gyakran egyesüléseknek tekintik, a Demi Portion itt egy drámai logikát alkalmaz, amely 54 percen át tart, megszakítás nélkül. A « Mon dico IV » (5. dal) és a « Autopsie » (13. dal) is beilleszkedik ebbe az áramlásba, megerősítve az, hogy ez egy színházi hangfelvétel, ahol minden mondat fontos, ahogy a ritmus.

Öt cím, öt különböző hang: a kapcsolatok palettája

A öt featured előadás nem véletlenszerűen került be a lemezbe, hanem úgy tűnik, hogy bizonyos hangszín-területeket céloznak meg, ezzel gazdagítva a fő témát. A "Pardonner" (4. dal) esetében a Kery James megjelenése kontrasztos a dal intimitásával, és tovább bővíti Demi Portion személyes gondolatait. Ez nem csupán egy egyszerű énekes hozzáadás, hanem egy narratív átalakulás, amely kiterjeszti a cím szellemi tartalmát. Ez a együttműködés ereje abban rejlik, hogy a lemez negyedik dalában jelenik meg, így elősegíti az első, introspektív rész és a későbbi fejlemények közötti átmenetet.

Oxmo, Sprinter és Monotof: a történelmi hálózat folytatása

A "Magnifique" (7. dal) című zenében Oxmo Puccino együtt lép Demi Portionnal, akik már korábban is együtt dolgoztak a "Une chaise pour deux" című dalon (Dragon Rash, 2015). Ez nem egy véletlen: ez a közös munka jele, amely megerősít a kölcsönös bizalmat és a korábbi, sikeres hangkompozíciókat. Hasonlóan, a 10. dal, a "Besoin d'air",-ben Sprinter és Monotof is megjelenik, akikkel Demi Portion korábban is több alkalommal együtt dolgozott, például a "Lyrics sur mesure(s)" (Petit bonhomme, 2013), a "Ils voudront savoir" (Petit bonhomme, 2013) és a "Encore" (Les Histoires, 2013) című dalokban. Ez a kapcsolati folyamatos, az albumot egy történelmi együttműködési hálózatba illeszti, ahol a külső vendégzenészek nem meglepetés, hanem a szólómunka természetes folytatása. Sprinter jelenléte, aki korábban már a "Toujours ensemble" (Artisan du bic, 2011) című dalban is szerepelt, kiemeli ezeknek a művészi szövetségeknek a időbeli mélységét.

"Planète Rash": tíz hang által alkotott közös alkotás

A közös alkotás csúcspontja a 14-es számú "Planète Rash" című dal, amely Scylla, Davodka, Youssef Swatt, Sprinter, Jeff Le Nerf, Swift Guad, JP Manova, Hexaler, Monotof és Dooz Kawa közös munkájára összpontosít. Ez a tíz énekes személy közös munkája egy teljesen új irányt jelent a többi együttműködéshez képest. Ez már nem csupán egyszerű énekesi harmónia, hanem egy közös akció, amely elmosja az egyén és a csoport közötti határokat, talán emlékeztetve a Demi Portion "Unité 2 Feu" című alkotás közös eredetére. Scylla jelenléte, akinek első dokumentált együttműködése a Demi Portion-nal a "Gorilles" című dalban történt (La bonne école, 2020), új figurát hoz, amely gazdagítja a dal hangzását, miközben megőrzi a harmóniát. Hasonlóan, Furax Barbarossa, aki a 12-es számú "Un jour viendra" című dalon is részt vesz, korábban még nem dolgozott együtt a Demi Portion-nal. Az ő jövőbeli együttműködéseik a "La Lettre" (La bonne école, 2020) és a "Mémoire" (Poids plume, 2023) című dalokon további bizonyítékot szolgáltatnak a kezdeti döntés helyességére.

Ez a visszatekintő, a zenekar számára fontos helyet foglal el a lemezgyűjteményben, ugyanakkor a tíz vendég együttes megjelenéséhez is központi elemet képez. Ugyanakkor Furax Barbarossa megjelenése a "Un jour viendra" (12. dal) című lemezen dokumentáltan jelzi az első együttműködést a két rapper között ebben a szakaszban a karrierjükben. Ez az eddig még nem tapasztalt együttműködés a lemez megjelenésekor előrejelzi a későbbi, jelentős együttműködéseket, különösen a "La Lettre" (La bonne école, 2020) és a "Mémoire" (Poids plume, 2023) című lemezeken, ami azt bizonyítja, hogy a 2 chez moi szolgált egy tartós művészi kapcsolat kezdetének. Az album, amikor ezeket a figurákat szigorúan kronológiai sorrendben helyezi, egy olyan toborzási stratégiát mutat be, amely a különböző hangok felfedezésére összpontosít, miközben megerősíti a kapcsolatokat Oxmo Puccino, Sprinter és Monotof-val, akik korábbi együttműködései a Artisan du bic (2011), Les Histoires (2013) és Petit bonhomme (2013) című lemezeken tanúsítják a folyamatos hűséget. Ez a új és régi hangok közötti kettősség strukturálja az album hanganyagát, egy olyan hallgatási élményt teremtve, amely a közös emlékezet és az egyéni felfedezés között mozog, miközben megőrzi a "Souvenir" és "Une fin heureuse" című dalok által meghatározott narratív kohéziót. A 2 chez moi nem törekszik a művészi innovációra vagy a sok együttműködéssel való elnyerésre. Inkább egy pontos képet mutat egy olyan művésről, aki stabil helyzetet épít ki a karrierének két időszakában. A limitált együttműködések szám (öt dal) és az album strukturálása, amely egyértelmű kezdet és befejezést tartalmaz, Demi Portion egy koherens lemezt kínál, ahol minden elem egy közös cél szolgál. Ez nem egy hangos album; inkább egy csendes, és talán ez az a legnagyobb merítés.

Műszaki adatok

- Kiadás: 2017. január 2. - Kiadó: Musicast - Dalok: 18 (54 perc 11 másodperc) - Nyitó/záró: Souvenir / Une fin heureuse - Vendégek: Kery James, Oxmo Puccino, Sprinter, Monotof, Furax Barbarossa, Scylla, Davodka, Youssef Swatt's, Jeff Le Nerf, Swift Guad, JP Manova, Hexaler … - Előző album: Dragon Rash (2015)