Denzel Curry - Imperial

Denzel Curry sosem akart tökéletes lenni. A Imperial című, 2016. március 9-én megjelent, Loma Vista Recordings kiadó által kiadott albumon ez az intuíció egy szinte fizikai feszültségre épül: egy olyan rapperre, aki belső démonokkal küzd, és külső hangokat hív meg, nem hogy egy piaci szabványhoz igazodjon, hanem saját monotonitását törje fel. Ez a második stúdióalbum, amely az 32 Zel (2015) EP-t és az TA13OO (2018) albumot követi, egy 39 perc 54 másodperc hosszú, sűrű és homályos hangélményként épül fel, ahol minden vendég egy adott hangszínt képvisel, nem pedig egyszerűen csak egy-egy megjelenést.

A pszichedelikus homály ritmusmotorként

A Stereogum ezt az albumot "hazy, gurgling"nak írója, ami jól összefoglalja Curry megközelítését: a producerek nem keresik a klinikai tisztaságot, hanem egy organikus, átitatott hangot, ahol a basszus és a szintetizátorok keverednek egy hangos homályban. Ez a textúra egy olyan íróst tükrözi, amely a magány és az agresszió között mozdog. Ez a kontrollált instabilitás adja az albumnak a sajátos hangulatát, ami eltér a mainstream rap konvencióitól.

Rick Ross a "Knotty Head" című dalon: a ritmus alapja

A "Knotty Head" című kislemez negyedik helyen végzett, és ez az egyetlen dal, amely Curry-t Rick Ross, a hip-hop egyik vezető alakjával egyesíti. Itt Ross jelenléte nem csupán egy egyszerű hitelesítő szerep, hanem egy ritmikus alapként funkcionál. Ez egy törékeny, de hatékony egyensúly: Ross egy melodikus stabilitást hoz, amely megakadályozza, hogy a dal teljesen abszurd irányba vágjon.

Joey Bada$$ a "Zenith" című dalon: generációs harmónia

A nyolcadik dal, a "Zenith" Joey Bada$$-szel való együttműködést mutat be. Stílusuk közötti szoros kapcsolat nyilvánvaló: a két rapper egyaránt magas szintű technikát és bonyolult szerkezetek iránti igényt mutat. Ebben a dalban a flow-juk táncos ritmusban keveredik, ahol a szavak pontos használata fontosabb, mint a brutális hatás. Ez a harmónia egy olyan generációt tükrözi, amely elutasítja a "underground" és "mainstream" közötti kettősséget, és inkább a hangszerelemekre összpontosít. Bada$$ jelenléte tovább erősíti az ötletet, hogy a Imperial egy olyan lemez, amelyet olyan művészek alkottak, akik egymás megértésével dolgoztak.

Twelve'len és Nell a "Good Night" című dalon: a közös hang

A kilencedik cím, „Good Night” egy változást hoz, hiszen Twelve'len és Nell is megjelenik. A két énekes hangja egy gyengébb, melódikus hangvonalat teremt, ami ellentétben áll a korábbi, agresszívabb dalokkal. Ez a együttműködés nem akar megnyugtatást nyújtani, hanem a lemez érzelmi sokszínűségének bővítését célozza. A két vendég megjelenése egy olyan teret teremt, ahol a szavak személyesebbé, majdnem kontemplatívabbá válnak. Ez Curry számára lehetőséget ad arra, hogy felfedezze a saját hangjának határait, anélkül, hogy elmenne a saját stílusától.

„If Tomorrow's Not Here”: a befejezés a folytonosságon

Az utolsó dal, „If Tomorrow's Not Here” Twelve'len megjelenését hozza, így egyhangú hangszínt teremt a korábbi dallal. Ez a feldolgozás azt hangsúlyozza, hogy a Imperial egy kör alakú lemez, ahol a témák és a hangok egymásra épülnek, folyamatos mozgásban. Twelve'len megjelenése ezekben a két egymásba kapcsolódó dalban tovább erősíti a projekt narratív kohézióját, amely nem a harag, hanem a remény gyenge hangján ér véget.

Imperial nem csupán egy album, hanem Denzel Curry karrierjének kulcsfontosságú pontja. Az 32 Zel (2015) és az TA13OO (2018) közötti időszakban ez a lemez megalapozza a művészi identitást, amely a magánélet, az agresszió és a hangszínpajzolás elemeit ötvözi. Az itt kezdeményezett együttműködések, különösen Twelve'len és Rick Ross-zal, előrevetítik a jövőbeli együttműködéseket: Twelve'len ismét megjelenik a TA13OO (2018) című album BLACK BALLOONS | 13LACK 13ALLOONZ című dalában, míg Rick Ross is vendégszerepet játszik a ZUU (2019) című album BIRDZ című dalában. Ezek a visszatérések azt mutatják, hogy a Imperial nem csupán egy átmenet, hanem egy alap.

A projekt hangterében a "ULT" című, azonnali bevezető, amely azonnal meghatározza az egész alkotás abrasív és kísérleti hangvételét, mielőtt a szerkezet tíz különböző címben bontogatódik. Ez a progresszió folyamatosan a "If Tomorrow's Not Here" című zárózenéához vezet, amely lezárja az élményt, majdnem negyven percnyi zenei utazás után. Ezen kívül a lemez pontos diszkográfiai kronológiába illik, ahol minden lépés fontos: követi az 32 Zel című EP-t (2015), és közvetlenül előzi meg az TA13OO című stúdióalbumot (2018). Ez a közepes hely nem véletlen, mivel a rövidebb formátumból egy nagyobb művészeti alkotásba való átmenetet tükrözi. A Twelve'len-nel való együttműködés, amely már a "Good Night" és a "If Tomorrow's Not Here" című dalokban is jelen volt, tovább fog folytatódni, mivel a dalszerző újra vendég lesz Denzel Curry-nál a "BLACK BALLOONS | 13LACK 13ALLOONZ" című dalban, amely az TA13OO (2018) című albumhoz tartozik. Hasonlóan, a Rick Ross-zal való együttműködés, amely itt, a "Knotty Head" című dalban kezdődött, később erősödik, amikor ő is részt vesz a "BIRDZ" című dalban az ZUU (2019) című albumon. Ezek a folytonosságok azt mutatják, hogy a 2016-os művészi döntések hosszú távú alapokat hoztak létre a rapper karrierjében. Végül, a Imperial sikeres, ahol sok lemez kudarcot vall: átalakítja a pszichedelikus underground és a szellemi hatás közötti feszültséget kreatív energiává. A vendégek nem díszítőelemek, hanem eszközök egy cohézens látás szolgálatában. Ez a sűrű és homályos lemez egy olyan bizonyíték, amely Denzel Curry képességét mutatja meg, hogy navigáljon a különböző világok között, anélkül, hogy elveszítené az egyéniségét.

Műszaki adatok

- Kiadás dátuma: 2016. március 9. - Kiadó: Loma Vista Recordings - Dalok száma: 10 (39 perc 54 másodperc) - Nyitódal / záródal: ULT / If Tomorrow's Not Here - Vendégek: Rick Ross, Joey Bada$$, Twelve'len, Nell - Korábbi projekt: 32 Zel (EP, 2015)