DJ Khaled - Suffering From Success

Az "Obama (Winning More Interlude)" nem egy lemez, hanem egy olyan kapu, amely egy sikeres zenét termelő gépre nyílik. A DJ Khaled már ott van, a háttérben, egy olyan vezető hanggal, amely sosem csak a művészekre, hanem a közönségre szól: "We the Best". A két generációs irány szövetsége azonnal megállapod: a veteránok tapasztalata és a újak lendülete.

Sikeresen: egy hangszín, amely egy casting súlyán épül

A Suffering From Success című album, mely 2013. október 22-én jelent meg, a DJ Khaled hetedik stúdióalbuma, amelyet a We the Best Music Group, a Cash Money Records és a Republic Records állított elő. Az 14 dalból álló album 53 perc 34 másodperc hosszú, és egy olyan összeállítást kínál, amely erős vokális tartalommal rendelkezik. Az album a We the Best Forever (2011) és a Major Key (2016) után következik, ami azt mutatja, hogy a producer egy olyan hangvilágot hoz létre, nem pedig egy sajátos identitást.

Ne akarod ezeket a problémákat: egy vokális együttműködés Timbaland, Big Sean és French Montana részvételével

A 4. dal, "You Don’t Want These Problems", tükrözi az album kereskedelmi célját. A DJ Khaled és a Lee on the Beats által közösen megalkotott dalban hét előadó szerepel: Big Sean, Rick Ross, French Montana, 2 Chainz, Meek Mill, Ace Hood és Timbaland. Az eredmény egy generatív összetétel: minden egyes vokál hozzáad egy réteget a dalhoz, de egyik sem dominál a másik felett.

I Feel Like Pac / I Feel Like Biggie: egy nagyon elismert cím, amely Swizz Beatz, Diddy és a legendás alakokat egyesíti

A harmadik cím, „I Feel Like Pac / I Feel Like Biggie”, egy generációs referenciaként működik. A Pac és a The Notorious B.I.G. nevek közvetlen kapcsolatot teremtenek a hip-hop történelemmel. Az eredmény egy olyan cím, amely egy generációs manifestumként működik: a mai sztárok a történelmi nevekhez igazodva igazolják legitimációjukat.

No Motive feat. Lil Wayne: DJ Khaled szerepe, mint egy sztár és a saját világ közötti összekötő

A hatodik cím, „No Motive”, Lil Wayne-re szól. Ebben a dalban DJ Khaled a zenei architektúrát képviseli, amely lehetővé teszi, hogy más művészek ragyogjanak. Wayne jelenléte megerősíti a producer átjáró szerepét: ő maga nem komponál dallamokat vagy basszusvonalakat, hanem olyan teret hoz létre, ahol más hangok együtt működhetnek, anélkül, hogy egymást elborítanák. Ez egy kurátorális logika, amely Suffering From Success-t definiálja.

Suffering From Success: Future és Ace Hood kettős jelenléte, amely a lemezt a mai zenekarhoz kötődik

Ebben a dalban a Future és az Ace Hood szerepel, akik a hip-hop világ két kiemelkedő alakja, akik karrierjük egy meghatározó pontján találkoznak. A Future gyors ritmusú és városi hangvételű zenéjével, míg az Ace Hood megerősíti a jelenlétét a zenekarban, sötétebb hanggal és egyértelmű stílussal. A dal egyfajta szövetségi nyilatlást tükröz két közeli generáció között, a producerek hangsúlyozzák a hangminőséget, nem pedig a bonyolult hangszerelemeket.

Az ötödik dal, "Blackball", újra felhasználja a Future és az Ace Hood együttműködését, és hozzáadja a Plies-t is. A Plies jelenléte tovább erősíti a "street" dimenziót, agresszívebb ritmusokkal és utalásokkal a városi kultúrára. A producerek hűek a DJ Khaled stílusához: széles, mély basszusokkal és egy strukturával, amely kiemeli az énekesek hangját, anélkül, hogy a hangot túlterhelné. A dal azt mutatja, hogy az album hangsúlyozza a hangminőséget, nem pedig a zenei eredetiséget.

A hetedik dal, a "I’m Still", tökéletesen illusztrálja DJ Khaled kurátoros stratégiáját. Ebben a dalban Chris Brown, Wale és Wiz Khalifa egyesül Ace Hooddal, és egy rendkívül erős vokális együttest alkotnak. Chris Brown megjelenése jelentős lépés a pop-rap irányába, míg Wale egyedi narratív stílusát, és Wiz Khalifa egyedülálló flow-ját hozza. A dal egy olyan generációs találkozóként működik, ahol DJ Khaled hangja nem elsősorban szerzőként, hanem különböző stílusok összevonásának katalizátorként jelenik meg egyetlen ritmikus egységben.

A tizenkettes dal, a "Never Surrender", ennek a kollaboratív megközelítésnek a csúcspontját képviseli. Akon és John Legend duója egy pop-soul dimenziót hoz, amely ellentétes a férfi rapperek agresszívabb flow-jával, és egy olyan hangképet teremt, ahol a műfokok keverednek, anélkül, hogy próbálják egységesíteni őket.

A czatorzi és utolsó dal, a "Black Ghost", amely Vado végzi, egy témikus csúcspontként szolgál az album számára. A végén helyezve, nem akar egy lineáris történetet zárni, hanem a különböző együttműködések végét jelöli, amelyek meghatározzák a lemez hangjának azonositását.

Csak 53 perc 34 másodperc alatt 14 különböző számot tartalmaz, így a Suffering From Success nem egy hagyományos album, hanem inkább egy válogatás, amely hangsúlyosan a vokális részekre összpontosít, ahol minden dal inkább egy művészek közötti együttműködésnek, mint egyedi művészi stílus kifejezésének tűnik.

A Suffering From Success egy válogatásalbum, nem pedig egy összefüggő alkotás. A kritikus vélemények is ezt tükrözik: a Metacritic 56/100 értéke ezt a kettős jelleget mutatja, amely az együttműködés iránti tisztelet és a hasonló műfaji stílusokhoz való hozzászokás közötti választ. Az album azt is megerősíti, hogy DJ Khaled inkább egy hangtervező, aki már létező vagy készülő darabokat gyűjt, mint egy sajátos világ megalkotója. A We the Best Forever (2011) és a Major Key (2016) között ő a gyorsan változó amerikai zenei szcéna kurátora.

Műszaki adatok

- Kiadás: 2013. október 22. - Kiadó: Cash Money Records, Republic Records, We the Best Music Group - Számok: 14 (53 perc 34 másodperc) - Nyitó/záró: Obama (Winning More Interlude) / Black Ghost - Vendégek: Ace Hood, Future, Rick Ross, Meek Mill, T.I., Swizz Beatz, Diddy, Big Sean, French Montana, 2 Chainz, Timbaland, Plies …