French Montana - Jungle Rules

A "Whiskey Eyes" nem csupán egy egyszerű dal, hanem a Jungle Rules című album kiindulópontja. A Chinx-szel kezdő French Montana ezzel biztosítja, hogy a második albumja egyértelműen folytatása legyen. Ez a struktúra meghatározza az alábbi hangvonalat: egy marokkói-amerikai rapper, aki a Excuse My French (2013) és a 2017. július 14-i megjelenés közötti időszakban a Bad Boy Entertainment és az Epic segítségével akar stabil pozíciót szerezni az amerikai zenei színpadon. A cím, amely ezeken a két kiadó alatt jelent meg, egy olyan vonalban helyezkedik el, amelyben az elődjét, a Wave Gods (2016)-t követően érkezik a 2017-es megjelenés.

Whiskey Eyes: a folytatás Chinx-szel kezdődő bevezetés

A Chinx jelenléte az első dalban nem véletlen. A "Cultura Dossier" megerősíti, hogy a két előadót már korábban együttműködött a "Throw It in the Bag" című dalon a Excuse My French (2013) albumhoz. Ez a visszatérés az Jungle Rules első dalának bevezetésében egyfajta közös vonalként működik, összekötve az első stúdióalbumot a másodikval. Ezzel a hallgatók számára jelzi, hogy a 2013-ban megállapított dinamika továbbra is érvényes, és egy olyan albumot kínál, amely számos külső vendégelőadót is felvonultat. Az 18 dalból álló, 1 óra 4 perc hosszú anyagban ez az első kapcsolat szolgál pontos iránytadóként, mielőtt a projekt különböző zenei területek felé terjed.

No Pressure kontra Unforgettable: a Future/Swae Lee párbaj

Egyrészt, a 10-es számú "Future" című dal egy trap-hangvonalat hoz, ami erősíti a kiadás mainstream profilját. A kritikusok elismerik ezt a sokszínűséget, mint például az Exclaim! is megjegyezte.

A "Lie": amikor Max B és The Weeknd egyaránt szerepel egy dalban

A 4-es számú "A Lie" című dal ezt az ötvözés iránti törekvést tükrözi. Ebben The Weeknd és Max B, két különböző, de egymást kiegészítő figurát egyesít. A CULTURALISUM megemlíti, hogy Max B korábban már a French Montana "Once in a While" című dalában is szerepelt a "Excuse My French" (2013) albumon, míg The Weeknd a "Gifted" című dalban is megjelent. A "Jungle Rules" című dalban való együttműködés egy fejlődést jelent: nem csupán egy-egy sztár felhasználásáról van szó, hanem arról, hogy ezeket a sztárokat egyetlen dalba ötvözik, hogy egyedülálló harmóniát hozzanak létre. Ez az együttműködés a művészek törekvését tükrözi, hogy a R&B és a klasszikus hip-hop vezető figuráit integrálja a saját történetébe, ezzel is bonyolultabb produkciót hozva létre, amelyet Harry Fraud, Scott Storch, Detail, London on da Track és Mike Will Made It hozott létre.

"Stop It" T.I.-vel: egy olyan cím, ami nem üt

Bár egyes dalok lenyűgöző mélységükkel, mások kevésbé hatnak. A 12. dal, a "Stop It", amelyben a T.I. is részt vesz, a kritikusok szerint nem a legjobb. A Sagihiphop.com kiemeli, hogy ez a dal, amelyet a Scott Storch is közreműködött, a "n'a rien de spécial", hozzájárul egy nehéz albumi végehez. Az 18 dal közül ez a struktúrábeli eltérés gyengíti az egyes, erőteljes dalok, mint például a "No Pressure" vagy a "Unforgettable", hatását, és egyfajta szakadást hoz az közötti, amely a hallgatók számára a kereskedelmi célok és az művészi kohézió között.

18 dal 52 000 eladott példány: a mennyiség és az hatás közötti feszültség

A Jungle Rules kereskedelmi sikere jelentős, de több szempontból is megítélhető. Az album a Billboard 200 3. helyére került az Egyesült Államokban, 52 000 példányt adtak el az első héten. Ez a teljesítmény 2020 júniusában a RIAA által kiadott platina-minősítéssel is megerősítve maradt, ami hosszú távú népszerűséget garantált. Azonban ez a siker egy állandó kritikával jár: az album hossza. Az 18 dalból és a 12 vendégelőadóval az album a mennyiségre és a médiafelhasználásra helyezi a hangsúlyt, például Travis Scott, Pharrell Williams vagy Quavo nevével. Ez a stratégia lehetővé tette, hogy egy szélesebb közönséghez érj, de hozzájárult ahhoz, hogy az projekt néha túl széttöredezettnek tűnjön, ahol a líraisztens pillanatok mellett formálisabb részek is megtalálhatók.

A Jungle Rules című album zárózenéje a "White Dress", egy 18-as szám, amely befejezi ezt az 1 óra 4 perc hosszú zenélést. Ez a záró szekvencia, amely előtte a "Famous" és a "Too Much" címek, egy különleges befejezést kínál az "Black Out" című trap-zenéhez, amelyen Young Thug szerepel, vagy a "She Workin" című zenéhez, amelyen Marc E. Bassy vesz részt. Az album egy pontos idővonalon alapul: követi a "Wave Gods" (2016) című albumot, és előzi meg a "MONTANA" (2019) című albumot, ezzel is jelentős mérföldkővet a rapper karrierjében. A vendégzenészek kiválasztása szintén erős kapcsolatokat mutat. A már említett Chinx, The Weeknd és Max B mellett, a "Bring Dem Things" című zenében Pharrell Williams, a "Migo Montana" című zenében pedig Quavo szerepel. Ezek a együttműködések kiegészítik Ziico Niico jelenlétét a "Bag" című zenében, és Alkaline-t a "Formula" című zenében, így 12ből 18 számban vendégzenészek vesznek részt. Ez a kollaboratív hozzáállás, amelyet a "No Pressure" és a "Unforgettable" című single-ek támogatnak, lehetővé tette, hogy az album kiemelkedő legyen, annak ellenére, hogy egyesek szerint túl hosszú. A 2020 júliusában elért platina státusz bizonyítja, hogy ez a nagyszabású tehetségek összegyűjtésére irányuló stratégia, amely a Bad Boy Entertainment kiadóhoz kötődik, sikeresen felkeltette az amerikai közönség figyelmét, a egyszerű kereskedelmi megjelenéstől függetlenül. A Jungle Rules kulcsfontosságú elemeként jelenik meg French Montana karrierjében, amely a "Wave Gods" (2016) és a "MONTANA" (2019) című albumok között helyezkedik el. A kritikus vélemény, amely általában pozitív, 68/100 értékelést kapott a Metacritic-en, elismerte a rapper képességét, hogy a "Excuse My French" (2013) című album óta fejlődjön, ugyanakkor megemlítette, hogy az albumnak néha hiányzik egy egységes szerkezet.

Műszaki adatok

- Kiadás: 2017. július 14. - Kiadó: Bad Boy Entertainment, Epic - Dalok: 18 (1 óra 4 perc) - Nyitó/záró: Whiskey Eyes / White Dress - Vendégek: Chinx, Swae Lee, The Weeknd, Max B, Travis Scott, Pharrell Williams, Ziico Niico, Quavo, Future, T.I., Young Thug, Marc E. Bassy … - Előző album: Wave Gods (2016)