Gucci Mane - Mr. Davis

Mr. Davis a kiadva a Work in Progress (Intro) című lemezt, amely azonnal egyértelművé teszi Gucci Mane szándékát. Ez a lemez nem csupán egy üzleti gyakorlat, hanem egy kulcsfontosságú projekt megvalósítása: Gucci Mane a nemzetközi hírnevét használja fel egy olyan album létrehozására, ahol minden együttműködés kiterjeszti a hangzásbeli lehetőségeket, miközben megőrzi az egyéni stílusát. A hollywoodi sztárokkal való együttműködés a lemez célja, és a zene nem csal. Az album egy olyan sorozatként épül, amely megerősíti Gucci Mane helyét az amerikai zenei életben. Az első dal, a Back On, már a második dallal teszi ezt, ahol Gucci Mane megerősíti a saját helyét az amerikai rap színeiben, anélkül, hogy ez negatívan befolyásolná a lemez hangulatát. A 1 óra és 1 perc hosszú, 17 dalból álló lemez egyfajta hangos ürességet sugall, mintha minden együttműködés túl nehéz lenne a lemez általános szerkezetéhez. A Young Dolph-jal való együttműködés különösen fontos ebben a kontextusban. A Stunting Ain't Nuthin című, negyedik dalban, Gucci Mane két ikonikus dél-amerikai művészt vonultat fel. A Slim Jxmmi-vel való együttműködés egyfajta underground rap és laza flow-t hoz, amely emlékeztet a brutális hangra, amelyet Gucci Mane régóta képvisel. Ez a közös munka kettős hatással van: egyrészt a projektet a helyi zenei hagyományokhoz kötőzi, másrészt pedig egyfajta melodikusabb hangzást is bevezet. A lemez ellentmondása még nyilvánvalóbb, amikor a sztárvendégek közreműködését vizsgáljuk. A Curve című, ötödik dalban, a The Weeknd egy sötét és atmoszférikus R&B hangzást hoz, amely jelentősen kiterjeszti Gucci Mane hangzásbeli lehetőségeit, miközben megőrzi az egyéni lírát. Az album így egy hosszabb, Trap House (2005), The State vs. Radric Davis (2009) és BAYTL (2011) című korábbi művekhez kapcsolódó sorozathoz tartozik. Mr. Davis megerősíti, hogy Gucci Mane megtalálta a saját utat, anélkül, hogy a divatok követését választotta volna.

A zajmentes paradoxon: 17 dal, amelyek egy óra és egy perc alatt jelennek meg, és feltárják a hiányzó részeket

Az Enormous című albumon, a 6. dalban, a Ty Dolla $ign egy melodikus flow-t és kifinomult R&B produkciót hoz, ami hozzáad egy elegáns hangvételhez az albumhoz. Az Changed című albumon, a 9. dalban, a Big Sean bemutatja saját, introspektív stílusát és a laza flow-ját, ami kontrasztos a Gucci Mane hagyományos rap stílusával, és mélyebb érzelmi réteget ad az albumnak, ami máskülönben csak egyszerű promóciós dalokból állt volna.

A sztárcsere a líraisz teljesítmény: a Nicki Minaj-től a Big Sean-ig, a Gucci Mane különböző stílusokat integrál, miközben megőrzi saját egyedi hangját.

A 13. dal, Make Love, megerősíti a Nicki Minaj-jal való együttműködést, az 2017. február 23-án megjelent single-t. A 16. dal, Miss My Woe, a Rico Love-ot és a Chris Bosh-ot egyesíti egy olyan dalban, ahol a Gucci Mane összeveszi saját szövegeit a partnerei dallamával. A 15. dal, Jumped Out the Whip, az A$AP Rocky egyedi stílusát mutatja be, ami kontrasztos az atlanti rapper általában használt trap-szerű hangzattal. A 12. dal, Tone It Down, a Chris Brown által bevezetett pop-dimenzió, amely megerősíti a Gucci Mane nemzetközi népszerűségét a szélesebb közönség számára. A 3. dal, I Get the Bag, a Migos-t egyesíti, és erősíti az album kereskedelmi sikerét a dinamikus trap-hangzattal és a csoport jellegzetes, ritmikus flow-val. Ezek az együttműködések azt mutatják, hogy a Gucci Mane képes különböző stílusokat integrálni, miközben megőrzi saját egyedi stílusát és a brutális líráját.

Egy kulcsfontosságú projekt befejezése: a Gucci Mane nemzetközi elismertetésének igazolása egy olyan albumon, amely a kereskedelmi siker és a személyes elkötelezettség között mozdog.

Davis a a 2-es helyen végzett a Billboard 200 listán, 70 000 értékesített példánnyal, melyekből 21 000 az eredeti eladás. Ez Gucci Mane második legnagyobb sikerét jelenti, és az első alkalom, hogy az Egyesült Államokban az első 10 helyen végzett. A Metacritic értékelése alapján a stripped-down, honest and straight to the point című albumot "stripped-down, honest and straight to the point" néven mutatták be. Az Mr. Davis című albumon feltűnő együttműködések egyértelműen a 2017-es amerikai zenei térben elfoglalt helyét tükrözik. Az album közvetlenül az előző évhez kapcsolódik, amely a Droptopwop mixtape-tel, valamint a Young Dolph-val való intenzív művészi együttműködéssel is jelentős volt. Gucci Mane korábban már együtt dolgozott Dolph-val a That's How I Feel és a Go Get Sum Mo című dalokon, amelyek mindkettő 2017-ben jelent meg, ugyanakkor, amikor az Mr. Davis is megjelent. Az album különlegessége, hogy képes integrálni a nemzetközi popkultúra alakjait, anélkül, hogy elveszítené az egyedi identitását. Chris Brown, Nicki Minaj és The Weeknd közreműködése a Tone It Down, Make Love és Curve című dalokban azt mutatja, hogy Gucci Mane sikereit művészi platformmá alakította. Ezek az együttműködések nem csupán reklámok, hanem művészi döntések, amelyek gazdagítják az album hangszínét. Az album 17 dalból áll, melyek összesen 1 óra és 1 perc hosszú, így minden együttműködés külön fontosságú, és az Mr. Davis egyfajta kulcsesemények gyűjteményévé válik, amelyben Gucci Mane azt bizonyítja, hogy képes sikeres karrierrel és személyes elkötelezettséggel is egyensúlyozni, anélkül, hogy elveszítené az egyéniséget. Ez a projekt megerősíti Gucci Mane státuszát, mint egy olyan művészt, aki képes sikeres karrierrel és személyes elkötelezettséggel is egyensúlyozni, anélkül, hogy elveszítené az egyéniséget. Az 17. dal, a Made It (Outro), ezt a történetet az első dalhoz hasonlóan zárja, bizonyítva, hogy ez egy folyamat, amely azt is mutatja, hogy egy rapper sikereket érhet el, és ezt a sikert művészi alkotások létrehozásához használhatja.

Műszaki adatok

- Kiadás: 2017. október 13. - Kiadó: Atlantic, Guwop Enterprises - Dalok száma: 17 (összesen 1 óra 1 perc) - Nyitó/záró dal: Work in Progress (Intro) / Made It (Outro) - Vendégek: Migos, Slim Jxmmi, Young Dolph, The Weeknd, Ty Dolla $ign, Big Sean, Monica, Schoolboy Q, Chris Brown, Nicki Minaj, A$AP Rocky, Rico Love … - Előző album: Droptopwop (2017)