Michael Jackson - Xscape

A lemez egy olyan kérdéssel kezdődik, amely az egész albumon átível: hogyan hallatszik egy halott hangja, amikor a producerek saját hangszín-készlete szerint dolgoznak? Az első dal, Love Never Felt So Good, azonnal a projekt narratív központjává válik. Nem csak egy felvétel befejezését jelenti, hanem egy ciklus elindítását, amely a 17. dalra (a záró dalra) visszatér, így tökéletes kör alakját alkotja. Ez a kettős változat – egy modern, a másik pedig egy ősi, archivált – már az első hallgatás során is feszültséget teremt a múlt és a jelen között, mintha az egész album egy párbeszéd lenne önmagával.

A Timbaland/Harmon vs. Larry Gold kettősség: elektro-pop és klasszikus zene között

A felújított részek (1-8. dal) központi eleme egy nagyon egyértelmű producenciós együttműködés. De ez a modernitás nem egységes: Ezek az orchestrai részek közvetlen kontrasztot képeznek a domináns elektronikus hangzásával, így a lemezen egy belső kettősség alakul ki, ahol a modern pop találkozik a klasszikus zene szerkezettel. A 4. dal, A Place with No Name, szintén egy jelentős stílusváltást mutat: ebben Stargate dolgozott, így elmozdul a Timbaland/Harmon modellől, és egy új hangzásvilágot hoz, amely megszakítja a fő produkció belső egyetlenségét.

A 9-16. dalok keverésének hiánya: egy technikai hibák a halott személy emlékének ábrázolásában

Így a kettősség egyértelműbbé válik: a 1-8-as vonalak gondosan felújított stúdió hangzásúak, míg a 9-16-os vonalak eredeti állapotban maradnak, mintha szavaktól független, megőrzött hangok lennének. Ez a konfiguráció az Xscape-et egy időutazó kapukává teszi, ahol minden hallgatás egy utazás két időszak között: a King of Pop-ot Timbaland újragondolva, mint ahogy húsz vagy harminc éve rögzítették.

Összegzés: a mítosz és az archívum között

A Xscape című album produkciója egy szigorúan meghatározott technikai architektúrán alapul, amely a különböző mérnökök és producerek közötti szerepek megosztására épít. Rodney Jerkins a 8. dal (Xscape) esetében, Jaycen Joshua és Trehy Harris társaságában a keverőként is részt vett, ami egy együttműködő megközelítést mutat, ahol minden dal egy adott csapat mérnök (Jeff Chestek, Karl Petersen, Chris Godbey, Phil Tan) munkájával készül, akik specifikus szerepeket töltenek be: asszisztens mérnök, fő keverő vagy asszisztens keverő. Ez a technikai megosztás magyarázza el az album sokszínű textúráját, amely a Larry Gold által rendezett szimfonikus dallamok (5-8. dal) és a Timbaland által dominált elektronikus produkciók között váltakozik. A 4. dal (A Place With No Name) különálló, mivel Stargate (Mikkel S. Eriksen és Tor E. Hermansen) állította össze, Daniela Rivera pedig asszisztens mérnökként dolgozott vele, ami stílusbeli változatosságot hoz az újrakiadott anyagba. A 9-16. dalok eredeti, nem kevert verziók, amelyek 1980 és 1999 között készült felvételeik állapotát megőrzik, míg a 1-3. és 5-8. dalok teljes stúdiókezelést kapnak, beleértve a végső keverést. A Xscape együttműködő jellege nem csupán Justin Timberlake jelenlétére korlátozódik a címadó dalban és a 17. dalban; inkább Michael Jackson személyes archívumainak újraélesztésére irányul. Ez az archívum-központú megközelítés egyfajta hangos múzeumba alakítja a lemezt, ahol Michael Jackson eredeti hangjait a mai producerek újraélik. Timbaland, aki a legtöbb újrakiadott dal fő producense, egy elektronikus hangszínvilágot teremt, amely szemmel láthatóan ellentétben áll Larry Gold klasszikus szimfonikus rendezéseivel (5-8. dal). Ez a múlt és a jelen közötti feszültség tovább erősödik Paul Anka jelenlétével, aki a végső verzióban a Love Never Felt So Good című dalban producerként szerepel, ezzel még egy réteget ad a generációs örökséghez. Az album szerkezete, amely 17 dallal rendelkezik, melyek újrakiadott és eredeti, nem kevert verziók között vannak elosztva, tovább erősíti ezt az időbeli párbeszéd fogalmát. A 9-16. dalok, amelyek eredeti állapotukban megmaradtak, hangos fosszíliaként működnek, emlékeztetve arra, hogy Michael Jackson 2009-ben elhunyt, és ezzel egy hatalmas örökséget hagyott maga után, melynek Xscape csak egy része. Az album tehát nem elsősorban egy eredeti mű, hanem inkább a szerző legendás státuszának újraértelmezése, ahol minden dal egy múltbeli fragmentum, amelyet teljes mértékben nem lehet újraéleszteni. Azon olyan személyiségek jelenléte, mint Timbaland, Stargate vagy Rodney Jerkins, akik több mint két évvel ezelőtt vették fel a dalokat, tökéletesen illusztrálja ezt a posztumusz újraélesztési fogalmat, ahol a L.A. Reid, Epic Records irányításával, a halott személy hangjának alakítását végezve, egy élő művész közreműködésével adja meg számára a második életet. Az Xscape elsősorban egy átmeneti albumként definiálható. Nem hoz egy klasszikus stúdióalbum folytonosságot, hanem inkább a szerző legendás státuszának újraértelmezését szolgálja. Justin Timberlake jelenléte az elején és a végén egy generációs kötelékként működik, amely összekapcsolja a mai pop-esthétikát egy olyan múlttal, amelyet csak egy másik élő művész közreműködésével lehet újraéleszteni. Az album egy hibrid alkotás: egy posztumusz homenaje és egy újraélesztési projekt egyben, amely megkérdőjelezi a lemez integritásának fogalmát, amikor a L.A. Reid, Epic Records irányításával, a halott személy hangjának alakítását végezve, egy élő művész közreműködésével határozza meg a hangszínvilágát.

Műszaki adatok

- Kiadás dátuma: 2014. május 9. - Kiadó: Epic - Dalok: 17 (összesen 1 óra 13 perc) - Nyitó/záró: Love Never Felt So Good / Love Never Felt So Good - Vendégek: Justin Timberlake