Nessbeal - La Mélodie des briques

Az első szólóalbum: egy régi dicidens sötét fotója, amely a rádió nélküliségben formálja meg a saját zenei identitását. Az album 15 tétből áll, összesen 1 óra 3 perc hosszú, és a "Intro" című dalokkal nyit, azonnal bemutatva az album mélyebb, személyesebb hangvételét. Az album megjelenésekor a 24. helyen végzett a listákon, de a fizikai példányszám nem haladta meg a 20 000-et, ami jelentősen eltér a jelenlegi, időtálló státuszától. Pontosan ez az, hogy az albumnak nincs rádióban sugárzott single-ja, ami paradox módon meghatározta a művészi karrierjét, és a letöltés elleni szabályok és a kifinomult hallgatók körében terjesztette.

Bevezetés: egy szólóalbum első, egyedülálló lépése

Ez a lemez architektonikus megközelítése Skread által dominált, aki nagyjából minden dalhoz járul, és rendkívüli egyenletességgel dolgozik. Ez a hangzásbeli egyenletesség nem hiányosság, hanem erő: egy koherens világot teremt, ahol minden dal ugyanazon mély és sötét hangszínben szólal meg. A "Intro" első pillanataiban Nessbeal egyedi hangot hoz, amely messze áll a népszerű pop-rap műfaj által alkalmazott trükközésektől. A produkció, amelyet itt néhány kiemelkedő közreműködés, például a Four Tracks vagy a Scarface munkája egészíti ki, egy minimalista alapot kínál, amely lehetővé teszi az írói munkának. Ez egy szándékosan egyszerű megközelítés, ahol a hang a folyamatos fejlődés tükröződik, anélkül, hogy bármilyen rádió szabványhoz igazodna.

A tégla-mélódia: Jango Jack hozzájárulása a címadó dalhoz

A projekt központi eleme a „La mélodie des briques” című, saját nevű cím, amely a rapper magányát és a külső kommunikáció szükségességét egyaránt tükrözi. Ebben a konkrét dalban a Nessbeal Jango Jack-et hívja meg, aki megerősíti a dalszöveg szöveti gazdagságát, anélkül, hogy eltorzítaná a fő szerző egyéni stílusát. Jango Jack hozzájárulása a „La mélodie des briques” című dalban jelentkezik, ahol a hangja kiegészíti a rapper gondolatait, és további narratív elemet ad a már így is sűrű szöveghez. Ez a együttműködés, amely a lemez központi dalán zajlik, azt mutatja, hogy a Nessbeal nem használja a vendégelőadásokat gyors hírnév szerzéshez, hanem inkább a saját hangjának kiegészítőjeként, átalakítva a kezdeti magányt egy közös vitákra alkalmas térré.

Szeretet iránti félelem és távol a parttól: Vitaa és Mohamed Lamine-nel való együttműködések

A 15 címből álló sorozat befejezéséhez, Nessbeal egy erőteljes stratégiát választott a "Chute libre" című, az album utolsó dalán. Itt a Dicidens együttest teljes formában hallhatjuk, akik ezzel a dallal hívják a figyelmet a lemez végére, ezzel visszatérve a rapper gyökereihez. Ez a biztos szerep a záró dalban nem egy visszavonást jelzi, hanem inkább egy megerősítést: Nessbeal továbbra is szorosan kötődik a múltjához, ugyanakkor egyedülálló karrierjét is megerősíti. A Dicidens-szel való együttműködés ebben a záró dalban egy nosztalgikus csúcspontként működik, emlékeztetve arra, hogy az előadóm soha nem feledte a múltját, amikor az első szólóalbumát megalkototta. Ez egy módja annak, hogy kijelentse, hogy a stúdió izoláció nem törte meg azokat a kapcsolatokat, amelyek formálták a hangját, ezzel a lemez végén egyfajta egyetértésre vezet a gyökereihez.

Kontrasztos eredmény: 24. hely a megjelenést követően, és kevesebb mint 20 000 fizikai példány eladva

Az album zenei világépítése Skread-en alapul, aki kizárólag ő hozza létre a dalszövegeket (2, 4, 5, 6, 7, 12, 13 és 15. számú dalok), ami szigorú stílusbeli egységet biztosít. Azonban Skread dominanciája időnként más, de jelentős szereplőkkel is megmutatkozik: Four Tracks biztosítja a "Cellule autonome" (8. számú dal) alapját, Scarface pedig a "Les larmes de ce monde" (9. számú dal) alapját, míg Animalsons a "16-08" (10. számú dal) alapját. A 11. számú dal, "Maroc sticky", különös hangsúlyt kap, mivel DJ Goldfingers és DJ Lord Chamy közös munkájával egyedi textúrát kölcsönöz a lemeznek. Skread és ezek a többi zenei architekt közötti szerepértékelés lehetővé teszi Nessbeal számára, hogy különböző hangszíneket fedezzen fel, miközben megőrzi a sötét látásmódját. Nessbeal művészi útja tovább gazdagodik a lemezen megjelenő vendégművészekkel való korábbi kapcsolatok révén. Ezek a kapcsolatok egy sűrű hálózatot hoznak létre a lemez körül, összekötve a 2006-os megjelenést a francia rap történetének kulcsfontosságú pillanataival. A La Mélodie des briques értékelése tehát összetett, és a hivatalos adatok és a lemez tényleges hatása közötti kettősséget tükrözi. Bár a 24. helyen a listán való megjelenés elsőre nem tűnik kiemelkedőnek, különösen a 20 000-nél kevesebb fizikai példányos eladás figyelembevételével, nem szabad elfelejteni, hogy ez az album a letöltési bűnözés árnyékában virágzott. Ez az az igazi erő, amely nem a rádiózás elfogadását, hanem azoknak a figyelmét keresi, akik képesek meghallani a zaj mögött. Az alkotás időtlen jellege azon képességében rejlik, hogy ellenálljon a divatoknak, és relevánsnak maradjon, anélkül, hogy rövid távon a népszerűségre törekedne. A karrier során, amikor 2008-ban a Rois sans couronne is megjelent, ez az album marad az alapvető mérföldkő, bizonyítva, hogy a művészi minőség képes túlélni a zenei piac korlátait.

Műszaki adatok

- Kiadás: 2006. március 2. - Kiadó: Nouvelle Donne Music - Dalok száma: 15 (összesen 1 óra 3 perc) - Nyitó/záró: Intro / Chute libre - Vendégek: Jango Jack, Mohamed Lamine, Vitaa, Dicidens