ORELSAN - Le Chant des sirènes

Hét-tíz hónapos alkotói leállás után, Orelsan szigorú munkarendet vezetett be a második stúdióalbumához, amely 2011. szeptember 26-án jelent meg. A Perdu d'avance (2009) utáni üres lap előtt, Aurélien Cotentin egy blokádot legyőzte, amikor egy hétig a vidéken töltött időt, és a valóságot és a fikciót keverte össze, hogy megírja a Le Chant des sirènes című albumot. Ő azt állítja, hogy nem tudna ezt egy amatőrként megtenni, így elengedi az első karrierjének spontánitását, és egy olyan megközelítést választ, ahol először meg kell határozni, miről kell beszélni, majd a üzenet és a rímek következnek. Ez a nehéz keletkezési folyamat, amely egy lelassulási időszakot is magában foglal, magyarázza el, hogy miért ilyen igényes és ambiciózus a lemez.

A szigorú munka a kreatív blokád leküzdésére

Orelsan elmagyarázza, hogy a cím azért jött létre, mert az ő korában, amikor rengeteg vonzó dolog és függőség létezik, sokkal több, mint ahogy az ő szülei korában volt, minden dala erről szól. Hozzátartozik, hogy a név a közösségi média által teremtett vonzó dolgokról szól. Az album megalkotásához körülbelül harminc dalat dobott ki, mielőtt megtalálta ezt a keverést, a rap és a dal keverését, a "én" és a "nem én" keverését. Így több fikciót is beépített, amit nem vállalt volna el az első albumában, a Perdu d'avance (2009)-ban.

Az album: nehéz, de szükséges visszatérés

Az album a korábbi stúdióalbum, a Perdu d'avance (2009) után jelent meg, majd a La fête est finie (2017) előtt. Az album Orelsan életéről szól a ensimmäző album óta, beleértve a turnékat és a művészkarrierbe való bekerülését. A borító teljesen fekete, kivéve a "ORELSAN LE CHANT DES SIRÈNES" feliratot, amely apró betűkkel a részben található. Az album egy olyan fordulópontot jelent, ahol Orelsan elmondja, hogy turnékat szervezett és bekerült a szórakoztató iparba, és azt mondja, hogy "infligé une discipline de travail".

A "Raelsan" című dalról a rekordot döntő első hétre

A "Raelsan", amely 2011-ben jelent meg, az első kislemez, amely bemutatja az albumot, és ezzel egy új szintet terem. A "Double Vie" kislemez promóciós célúként jelent meg, majd a Plus rien ne m'étonne következett, amely 2011. október 2-án a 45. helyen végzett. A harmadik kislemez a "Suicide Social", amelyet 2011-ben a La terre est ronde követ.

A kivételes tehetség egy néha hétköznapi környezetben

A "Goûte Mes Disques" című albumon a "Le Chant des sirènes" című dal különös hangulatú: egy olyan lemez, amely néhány kiváló pillanat mellett több, inkább átlagos számot is tartalmaz. Ez a kontraszt segíti a projekt megértését, amely az első "Perdu d'avance" (2009) című album után következett. Orelsan elmondja, hogy "reposé sur [ses] lauriers" című albumán milyen kihívásokkal szembesült, és hogy ezután egy időre elhalványult a kreativitása. Ő számára a dalszövegírás nem egyszerű, hanem egy komplex folyamat, melyet "Je ne peux pas le faire en dilettante"nak nevez. Az első lépés a dalszövegírásban az, hogy meghatározni, miről akar beszélni. Ezután meg kell határozni, mit mond, és végül megtalálni a megfelelő rímeket.

Az egyetlen közös munka: Gringe visszatér az "Ils sont cools" című dalhoz

Az album tartalmaz egyetlen olyan tétet, amelyben szerepel egy vendégszínészt a megadott vendégtörténetek listában. Az 14. tét, a Ils sont cools című dal, amelyben a Gringe szerepel, jelzi Gringe visszatérését az albumhoz. Ez a jelenlét emlékeztet a korábbi együttműködésre Perdu d'avance-ben (2009). Ez a együttműködés pontos helyen szerepel a dalszövegek listájában, messze az Raelsan című nyitótétől vagy az Elle viendra quand même című zárótétől. Az album összesen 16 tétből áll. Az album hangminősége és a projekt komplexitása a 1 óra 3 perc időtartamával elérnek a csúcspontot, amely az összes 16 tétet foglalja magában, amelyek strukturálják ezt a második stúdióalbumot. Az albumot az Elle viendra quand même című dal zárja, amely egy másodlagos narratív perspektívát kínál a Raelsan című nyitótételhez. A 1-től a 16-ig terjedő dalszövegek listája egy alapos gondolkodást tükrözi, ahol az Orelsan olyan témákat feltes, mint a modern vonzások és a függőség, amelyek, szerinte, erősebbek, mint a nagyszülei korában. Ez a feltárás egy szigorú tartalomválasztással történik, amely során a rapper körülbelül 30 dalat elutasított, mielőtt véglegesíthette az alkotást. Az egyszerű borító, amely egy fekete könyvet tartalmaz, amely a kulcsdarok szövegeit, például a Raelsan, a Sirénák dala, a "Si seul" és a "Suicide social" című dalokat tartalmazza, erősíti ezt az művészi igényt. Az album a 3e bureau, a 7th Magnitude és a Wagram Music kiadóknál jelent meg, ezzel Orelsan helyét megerősítve a francia zenei színterén. A szólóalbumok mellett a "Sirénák dala" egy fejlődést mutat, ahol az művész elhagyja a spontaneitást, és egy szigorú megközelítést alkalmaz, ezzel elmozdulva az eredeti dilettáns pozíciójából. Ez a szigorosság magában foglalja a társadalmi új valóságok feltárását, különösen a közösségi média, például a Facebook és a Twitter hatását az emberi interakciókra és a pszichológiai vonzásokra. Ez az album Orelsan karrierjében kulcsfontosságú, amely egy hidat alkot a 2010-es évektől kezdődő, a médiában felkapott figyelmet és a jövőbeli projektek között, mint például a "La fête est finie" (2017). A Gringe bevonása az "Ils sont cools" című dalban az egyetlen megadott vendégszínészt jelzi, ezzel a régi kollégával való visszatérést, miközben megőrzi a stílusbeli egyetlenséget, amely ezt a lemezt a 2010-es évekbeli remixektől megkülönbözteti. Az hivatalos megjelenés 2011. szeptember 26-án, amely megerősíti ezt a projekt fontosságát, amely teljes művészi befektetést igényelt, messze a fiatalon feltételezett dilettáns pozíciótól. Az művész valóban kényszerült szigorú módszerekkel dolgozni, elutasítva, hogy a szöveg természetesen jön, mint az volt a Perdu d'avance című dalokban. Az "Raelsan" című nyitódal, amelynek címe a Raëlizmus alapítója utalását, már az első tétben introspektív hangvonalat teremt, amely ellentétben áll a projekt záróakkordjával, az "Elle viendra quand même"-zel. Ez a struktúra övezi az addiktív és a modern vonzások közös témáit, ezzel megerősítve az művész szándékát, hogy egy olyan korszakot leírjon, ahol a digitális szirénák helyettesítik az régi mítoszokat. Orelsan folytatja művészi fejlődését, bevezetve egy omniszkeptikus narratív dimenziót, ahol ő a társadalom pusztulásának szereplőinek narrátorává válik. Ez a pozíció jelentősen különbözik a Perdu d'avance (2009) című első albumtól, és egy olyan érettséget hirdet, amely később a Civilisation (2021) című albummal csúcsosodik, sokkal később, mint a La fête est finie (2017) című album megjelenése után. Az album 1 óra 3 perc időtartamú, 16 tétből áll, ami azt mutatja, hogy minden tét arra szolgál, hogy felhívja a különböző lakosság figyelmét a korszak sötét oldalai felé. Az művész elutasítja a dilettáns pozíciót, és szigorú disciplinát alkalmaz, nem engedve, hogy a szöveg természetesen jön, még a kreatív folyamat során sem, ahogy az volt a Perdu d'avance című dalokban. Az album nem csak az művész életéről mesél a első albumtól kezdve, beleértve a turnékat és a bekerülést a show biz világába, hanem olyan univerzális témákat is megközelít, mint a vonzások és a függőség, amelyek, szerinte, erősebbek, mint a nagyszülei korában. Az egyszerű borító, amely csak a kulcsdarok szövegeit tartalmazza, például a Raelsan, Le chant des sirènes, Si seul és Suicide social című dalokat, erősíti ezt

Műszaki adatok

- Kiadás dátuma: 2011. szeptember 26. - Kiadó: 3. stúdió, 7. fényesség, Wagram Music - Dalok száma: 16 (összesen 1 óra 3 perc) - Nyitó/záró: Raelsan / Elle viendra quand même - Vendégek: Gringe - Előző album: N'importe comment (The Remixes) (2010)