ORELSAN - Perdu d’avance

Aurélien Cotentin megjelentette első stúdióalbumát, a Perdu d'avance címmel. Ez a cím már azelőtt is feltételezi a végzetet, mielőtt a zene megszólal. A 7th Magnitude kiadó 2009. február 16-án megjelent, 56 perc és 58 másodperces hosszú lemez, amely a zenekar karrierjének alapjait rejti. A kezdeti, amatőr stílustól eltérően, ez a művész egy olyan karrier kezdetét jelzi, amely a tisztán, őszinte önreflexióra és a valós életre fókuszál, különösen a Changement című 2008-as kiadás utáni időszakban.

Az visszatérési év

Ez a projekt eredete jelentős különbséget mutat a kezdeti fázishoz képest, amely a Myspace-en való kísérletezésre összpontosított. Az alkotó elmondta, hogy nyolc-tíz hónapig írt, ami egy időszakra volt szüksége, mielőtt visszatért a stúdióba. Az album a Etoiles Invisibles című dallal kezdődik, amely azonnal kételyes és várakozó hangulatot teremt, ami eltér a gyakran kezdetekhez társított bizonyosságoktól. Ez a kezdet, valamint a lemez záró dallával, Peur De L'échec, egy olyan pályát határoznak meg, ahol az ifjöd már a szórakoztató ipar bejáratánál is jelen van. A produkció ebben az esetben egy semleges szerepet tölt be, biztos hátteret nyújtva, hogy a vokál önmagában hordja a szövegek súlyát, anélkül, hogy szükség lenne felesleges díszítésekre.

A szórakoztató ipar hírnevének és a kudarc féle között

Az előzetes hallgatás egy olyan struktúrát tárja fel, amely összeköti a fiatalokat a zenei élet kihívásaival, és azt sugallja, hogy gyorsan érik fel a szintet. A 14 dalból álló album teljes időtartama sűrű hallgatási élményt kínál, amelyben nincs felesleges időtöltés, és minden dalnak jelentős szerepe van a teljes kép megértésében. Ha az album aranylemez státuszú, és több mint 100 000 példányt kelt el Franciaországban, akkor tartalmaz egy vitát is a Sale Pute című dal körül, amelyet a női elleni erőszakot ösztönözőként vádolnak. Orelsan később azt mondta, hogy sajnálja ezt a dalt, mivel fiatal volt, és azóta változott, ami világosabbá teszi az első albumban megjelenő őszinteséget.

Láthatatlan csillagok: az album, amely a kétségbeeséssel kezdődik

Az első dal, a Etoiles Invisibles, egy olyan utazás kezdetét jelzi, ahol a bizonyosságok ritkák. Ez a dal, amely az album első dalaként szerepel, egy olyan gondolatot vet fel, ami azonnal elkerülhetetlen. Ez a kontrasztot teremt a lemez kereskedelmi sikerével. Az, hogy a dal nem tartalmaz túlzó kijelentéseket, és a hozzáállás szigorú, lehetővé teszi, hogy a dal nyugodtan kezdődjön, figyelembe véve a szöveg által meghatározott szabályokat. Ez egy olyan bevezetés, amely nem akar lenyűgözni, hanem felkészíti a hallgatót a dalok tartalmára való figyelésre.

Az egy központi dal által meghatározott szabályok

Az album 7. dal, amelynek a Perdu D'avance a címe, egy témikus csúcspontként funkcionál, amely megerősíti az album általános koncepcióját. Ez a központi darab, amely a projekt nevét viseli, egy olyan pont, amely összeköti a különböző életpillanatokat, az elszigeteltségtől a társadalmi valóság elleni küzdelemig. A visszafogott és személyes hangzás egy olyan írási stílust követ, ahol a témát előre meghatározzák, mielőtt a zenei formát megtalálnák. Ez a módszeres megközelítés minden egyes dalat egy cohézens történeti lánc részévé alakítja, amely összeköti az ifjöd és a szórakoztató ipar világát.

Jó és rossz között: Gringe-gel való együttműködés

Az 12. helyen található dal egy közös pillanatot jelent az albumon, amely elsősorban egyéni munkára összpontosít. A Gringe-gel való együttműködés dinamikus energiát hoz, és valószínűleg egy másféle éneklési stílust vagy ritmust, amely szükséges a darabban, amely gyakran a magányt tárja fel. Ez a egyedi együttműködés, amely nem hasonlít a később alakuló Casseurs Flowters duóhoz, kiemeli, hogy ez egy nagyon személyes projektben különálló szerep.

Az album utolsó dallama, a 14. számú, a Peur De L'échec című, Ron Bumblefoot Thal vendégelőadásával, a lemezt zárja. Ez a vendégelőadás új hangszínvonalat vagy alternatív szempontot ad a címhez kapcsolódó témára, így egy olyan perspektívát kínál, amely rögzíti az üzenetet. Ez a dal a tracklist végén található, így egy zárójelentést kap, amely összhangban van az egész alkotásban áthatló félelem és bizonytalanság témájával.

Ez az első mű egy gyors fejlődéshez kapcsolódik, mivel az artist 2008-ban debütált a Changement című alkotással, majd ezt követően jelentette meg ezt az albumot. Aurélien Cotentin karrierje azután gyorsabb tempóba vált, különösen a Le Chant des sirènes című album megjelenésével 2011-ben, amely hatalmas kereskedelmi sikert ért el, és három aranylemez státusszal jutott. Az album teljes időtartama, körülbelül 57 perc, lehetővé teszi, hogy teljesen elmerüljünk ebben az univerzumban, ahol az artist vidéken élő környezetben írt, távol a barátaitól, hogy biztosítsa a kreatív folyamatot. Ez a szigorú, metodikus megközelítés, ahol a témát először határozzák meg, kontrasztál a ensimmä albumával, a Perdu d'avance-szel. Bár ez az eredeti projekt a Constantin-díjra jelölve lett, és több mint 100 000 példány kelt el, ez az nemzetközi elismeréshez vezetett, különösen a One Punch Man című mangának feldolgozásával, ahol 2016-tól ő szólaltatja meg Saitamát. Ez a fejlődés bizonyítja, hogy a Sale Pute-hez kapcsolódó viták mellett, amelyekről fiatal korában szomorúan beszélt, karrierje stabilizálódott, és elérte a Civilisation című album csúcspontját 2021-ben, amely egy héten belül aranylemez státusszal jutott. Az album a karrier következő lépéseit is bemutatja, a Le Chant des sirènes című albummal 2011-ben, majd a Civilisation című albummal 2021-ben, és a La fuite en avant című albummal 2025-ben, amelyek bizonyítják az itt kezdődő, szigorú és őszinte megközelítés sikerességét. A Constantin-díjra való jelölés és a közönség sikere azt mutatja, hogy ez a visszafogott és szigorú megközelítés már az elejtezett.

Műszaki adatok

- Bemutatás: 2009. február 16. - Mért szint: 7. magnitúdó - Dalok száma: 14 (összesen 56 perc 58 másodperc) - Nyitó/záró: Etoiles Invisibles / Peur De L'échec - Vendégek: Gringe, Ron Bumblefoot