Otis Redding - Otis Blue / Otis Redding Sings Soul

Otis Redding harmadik stúdióalbuma, melyet a Volt kiadó jelentett meg 1965. szeptember 15-én, csupán tizenegy dalból áll, és egy sűrű zenei világot kínál. Ez a 32 perc 50 másodperces felvétel az Pain in My Heart (1964) és az The Great Otis Redding Sings Soul Ballads (1965) után következik. Redding hangja ebben az albumban kiadja az admirációját a műfaji legendák felé, ezzel felkészítve a hallgatót egy olyan hallgatásra, ahol a feldolgozások dominálnak. Ez a lemez nyitó, ikonikus dallam sötét és intenzív hangulatot teremt, emlékeztetve a korabeli nagy alakok zenéire, ugyanakkor felállítja az alapokat egy rendkívül tömör lemezprojekt számára, amely megpróbálja felülmúlni az akkori normális albumok elvárásait.

Ole Man Trouble: a hagyományos blues, amely megnyit egy kaput a repertoárhoz

Ebben a feldolgozások gyűjteményében három Otis Redding által írt dal szolgál strukturális alapként, és ezek közül a I've Been Loving You Too Long különösen jelentős alkotás. Ez Redding karrier egyik legnagyobb slágere volt, amely már 1965 áprilisában, amikor először kiadták singleként, a Billboard R&B listán a második helyen végzett. Ez a kompozíció feldolgozása az albumra, melyet sztereó hangzással készítettek, azt mutatja, hogy Redding célja, hogy saját zenéjét is a legfontosabb darabok közé emelje.

Tisztelet és Sam Cooke: a két soul-ikon közötti generációs párbeszéd

Miután ezt megtanulták, Otis úgy döntött, hogy a lemez felvétele során újra előadja a második dalt. Ez a "amerikai" stílus beépítése a dalon azt mutatja, hogy a lemez hogyan integrálja a brit invázió új trendjeit a soul zene stílusában, ami markáns kontrasztot alkot a hagyományos amerikai balladákkal szemben.

Elégedettség: a lenyűgöző történet, amely arról szól, hogy Otis és a Stones ugyanazon napon töltötték együtt az időt

Az album záró, lírais és melodikus része a 11-es számú utolsó zenélésen található. A You Don't Miss Your Water 32 perces zeneművészeti alkotás nyugodt befejezést kínál, miután intenzív és gyors tempóban ért véget. Az album egy pontos időrendben értelmezhető, ahol Otis Redding harmadik stúdióalbumát követi a The Great Otis Redding Sings Soul Ballads, amely 1965-ben is megjelent, míg a következő teljes felvétel csak 1968-ban jelent meg a In Person at the Whiskey a Go formájában. A zenekar tagjai: Jones a billentyűkön, Steve Cropper a gitáron, Donald Duck Dunn a basszusgitáron és Al Jackson Jr. a dobokon. A brass szekció a trombitások, Wayne Jackson és Gene Miller, valamint a szaxofonisták, Andrew Love (tenor) és Floyd Newman (baryton) részvételével egészíti ki ezt az egyedi formációt. Az hangszín architektúrát William Bell és Earl Sims énekkarai is erősítik. A Booker T. által produált, a BPI által 2004 novemberétől kezdődően aranylemeznek minősített album, 32 perc 50 másodpercnyi kiváló zenei tartalommal rendelkezik, ami megerősíti a helyét olyan listákban, mint a Rolling Stone által összeállított 500 plus grands albums és a 1001 albums qu'il faut avoir écoutés. Az Otis Blue / Otis Redding Sings Soul album hosszú ideig tartó referenciává vált a soul és blues történelemben. Az album a 500 legjobb album közé tartozik, a Rolling Stone és számos más lista szerint, ami bizonyítja a globális népszerűségét, ami meghaladja a 1965. szeptember 15-i megjelenést. Az album a Booker T. & the M.G.'s zenekar által létrehozott hangszín architektúra alapján készült, amelyben olyan legendás zenészek is részt vettek, mint Isaac Hayes (billentyűk), Steve Cropper (gitár) és Donald Duck Dunn (basszusgitár). Ez a tehetséges művészekből álló együttessel, valamint a Wayne Jackson, Gene Miller, Andrew Love és Floyd Newman vezette brass szekcióval, kevesebb, mint 24 óra alatt egy gazdag és teljes hangot hozott létre.

Műszaki adatok

- Kiadás: 1965. szeptember 15. - Felirat: Volt - Dalok: 11 (32 perc 50 másodperc) - Nyitó/záró: Ole Man Trouble / You Don't Miss Your Water