Steve Lacy - Regeneration

Steve Lacy sosem olyan zenész, aki arra összpontosít, hogy a hallgató számára kényelmes zenét hozzon létre. Az Regeneration című album azonnal klasszikus stílusba lép, és azonnal egy személyes, pontos világot mutat be, amely elkerüli a külső együttműködéseket. A Herbie Nichols által írt "Blue Chopsticks" nem egyszerűen egy emlék, hanem egy új értelmezés, ahol Lacy dallamának vonása egy élénk, dinamikus alkotássá alakul. Az album első száma egyfajta kiáltványként funkcionál: az előadó már az elejétől fogva úgy dönt, hogy nem keres külső együttműködést, elutasítva a tömeges együttműködést, és a tisztán, instrumentális kifejezésért, ahol minden egyes dallam gondosan, egy építész szempontjából megtervezett.

Soul Note, 1983: egy egyedülálló művész alkotói szabadsága

A Soul Note, amely a hagyományos stílustól eltérő megközelítést képvisel, támogatja ezt az egyedülálló hozzáállást. Ez a kreatív egyedüllétezés nem az elszigeteltséget jelenti, hanem egy ritka, sűrű hangszín létrehozását, ahol minden egyes részek a szaxofon és a saját harmónikus struktúrája közötti párbeszéd.

Epistrophy: a záróakkord, amely befejezi a koncepciót

A 6. tét, Epistrophy, melyet Thelonious Monk írt, szolgál a koncepció végpontjául. Nem egyszerű befejezés, hanem egy visszatérés az elejhez: a Blue Chopsticks Nichols felé nyitott, a Epistrophy pedig Monk felé, ezzel lezárva az album szerkezetét két szerző közti egyensúlyban. Lacy ezt a befejezést választotta, hogy rögzítse a projektet: miután felkutatta Nichols és Monk kompozícióit, visszatér egy ikonikus darabhoz, amely összefoglalja a Regeneration feszültségét. A 6. tét a végpont, ahol az előadó bizonyítja, hogy képes átalakítani a klasszikus zenét személyes utazássá, anélkül, hogy bármilyen külső hatásra támaszkodna.

A forrásokhoz való visszatérés következtetése

Ezen a területen a szaxofon a egyetlen lehetséges párbeszéd tárgyává válik. Ez a megközelítés egy olyan hagyományhoz kapcsolódik, amely a karrier kezdetéhez vezet: 1958-ban a Soprano Sax-szel, majd a Reflections: Steve Lacy Plays Thelonious Monk-szel (1959), a The Straight Horn of Steve Lacy-szel (1960), a Evidence-szel (1962), a Disposability-szel (1966), a Sortie-val (1966) és a Moon-szel (1971). A Only Monk (1987) később zárja ezt az evolúciót, amely egy egyedülálló identitást hoz létre, ahol a szaxofon szinte egyedülálló hangszerként jelenik meg egy kőre épített hangszínben.

Műszaki adatok

- Kiadás: 1983 - Kiadó: Soul Note - Tét számai: 6 - Nyitás / zárás: Blue Chopsticks / Epistrophy