Steve Lacy - Spirit of Mingus

A Peggy's Blue Skylight című lemez egy olyan hangszínre nyílik, amely egyszerre úgy tűnik, hogy keletkezik és megszűnik. A lemez egy olyan hangarchitektúrát prezentál, amelyet egyenlőtlen időszakok alkotnak, ahol a szoprán szaxofon beszélget egy egyedülálló zongorával. A lemezen kilenc dal található, de egyik sem torzítja el a Steve Lacy és Eric Watson duó egyedi hangját. A Remains (1992) és a Packet (1995) közötti időszakban ez az album különleges helyet foglal el Steve Lacy pályáján: egy olyan pillanat, amikor a duó elér egy maximális sűrűséget, anélkül, hogy az egyik túlerőnyezné a másikat.

Peggy's Blue Skylight & Reincarnation Of A Lovebird: a Lacy/Watson páros közötti beszélgetés

Az első cím, Peggy's Blue Skylight, azonnal meghatározza a lemez hangulatát: egy minimális textúrát, ahol Steve Lacy szopránja kiemelkedik Eric Watson zongorájától. A következő darab, Self Portrait In Three Colors, tovább erősíti ezt a feszültséget a kompozíció és a szabad improvizáció között, anélkül, hogy az egyik dominálna a másikat. Itt nyilvánul meg a koncertszerűség: hallható a szaxofon lélegzete, amely áthalad a zongora csendjein, mintha egy közös lélegzet lennének, anélkül, hogy más hangszer들 a színpadot ne terheljék. Ezen a címén a duó elérheti a legnagyobb sűrűséget, miközben sosem áldozza fel a dallamok tisztaságát. A Free Lance kiadó (FRL-CD 016) produkciója lehetőséget ad a két zenész közötti természetes interakcióra, mintha a felvétel egy beszélgetést rögzítene, nem pedig egy előadást.

Pithycanthropus Erectus & Self Portrait In Three Colors: a ritmus és az energia 1991-es koncertjein

A lemez harmadik része Pithycanthropus Erectus-zel kezdődik, ahol a tempó felgyorsul, és felfedezhető egy energia, amely a felvétel koncertszerű jellegét mutatja. Következ az Self Portrait In Three Colors, amely egy lassabb, de ugyanolyan intenzív kontrapunktot kínál.

Free Cell, Block F... & Nostalgia In Times Square: a átmenet egy személyesebb dallam felé

A lemez közepén, a Free Cell, Block F... egy olyan irányba tér vissza, amelyben a szaxofon és a zongora vonalai egyre intimebb párbajozást alkotnak.

I X Love & Remember Rockefeller At Attica: a lezárás, amely során a dallamok dominálnak, és a hangzás intenzitása elér egy csúcspontot

A lemez a I X Love és a Remember Rockefeller At Attica című dalokkal zárul. Ezek a két dal egy intim dallamot hoznak, ahol minden mondat hossza úgy tűnik, hogy meghosszabbodik, és helyet ad a csendnek. Az utolsó dal, a Remember Rockefeller At Attica, nem próbál megoldást találni a korábbi feszültségekre, hanem inkább engedi, hogy azok a végső csendben visszhangozzanak.

Egy koncentrációra és ellenállásra fókuszáló mű alkotáshoz

A Spirit of Mingus nem egy hagyományos stúdióalbum, hanem egy koncertfelvétel, amelyet a Free Lance jelentet meg 1992-ben. Ez a radikális minimalizmus szimbolikus kifejezése, egy olyan hangszín, amelyet két zenész alkotott, akik sosem próbálják kitölteni a csendeket.

Műszaki adatok

- Kiadás: 1992 - Kiadó: Free Lance - Dalok: 9 (1 óra 3 perc) - Nyitás / zárás: Peggy's Blue Skylight / Remember Rockefeller At Attica