En Vogue - Born to Sing

Az Born to Sing című album nem egy konkrét hangzást képvisel, hanem 1990. április 3-án jelent meg az Atlantic Records kiadó gondozásában, mely a különböző zenei stílusok keverését teszi lehetővé, miközben megőrzi a soul zenei hagyományokat. Ez a negyvenes évektől alakult, Oakland-ban működő kvartett első stúdióalbuma, amely az 1988-as FM2 projekt után készült, azonnal egy ikonikus dallal kezdődik: Party.

Egy modern és hibrid hangzásvilág

Ez a nyitódalm, amely az album első száma, azonnal bemutatja a csoport modern stílusát. Ez nem egyszerűen a korábbi dalok feldolgozása vagy a kísérletezés, hanem a Denzil Foster és Thomas McElroy duó által megalkotott, Hughie Prince, Don Raye, Marvin Yancy és Chuck Jackson részvételével megvalósított hangzás. Ez a produkció egyértelmű modern hangzást célozik, mely a soft hip hop, a soul, a 90-es évek elemi pop, a R&B, a rap és a new jack swing elemeit ötvözi, hogy a megjelenést követően magas kereskedelmi sikert érjen. Az album teljes hossza 51 perc 7 másodperc.

A new jack swing irányának megteremtése Hold On segítségével

A Party című dal a vonal első kiindulópontja. Megmutatja, hogyan tudták a csoport tagjai, akik kezdetben Foster és McElroy által tervezett egy háromtagú együttest, azonnal egységes vokális hangzást elérni. Ez a dal nem csupán egy bevezető, hanem egy célnyilatkozás, amely felkészíti a hallgatót arra, hogy hallgasson olyan dalokat, amelyek egyszerre tartalmaznak jól megtervezett balladákat és átlagos tempójú kompozíciókat. Az atmoszféra egy olyan egységet sugall, ahol minden tag alkalmas arra, hogy bármelyik dalon legyen a fő vokál, egy terv, amelyet a producerek 1988-as audícióiban dolgoztak ki, amikor közel háromszáz nő jelentkezett. Ez a szóló vagy együttesező kezdet meghatározza az album hangulatát, amelynek célja a Suprêmes és a Martha and the Vandellas örökségének, valamint a modern urban hang újításainak összeegyeztetése.

Debbie T. egyedi szerepe a "Lies" című dalban

A Hold On című, az album első kislemeze, a kereskedelmi siker megteremtése. Ez a dal a pop és RnB toplistákon is sikert aratott, és a Hot Dance Music/Club Play listán az első helyen végzett. A dal később a brit toplistán is a 5. helyen végzett, ami bizonyítja, hogy az európai klubokban is nagy népszerűségnek örvend. A Hold On pedig a soft hip-hop szellem irányítását bizonyítja az amerikai toplistán, ami azt mutatja, hogy Foster és McElroy elképzelése tökéletesen működik. Az albumon a kvarotonak a vokális teljesítményét kiemelik, ami képes versenyezni a pop standardokkal, miközben megőrzi az RnB autenticitást, ami ezt az albumot a korábbi, általánosabb produkcióktól megkülönbözteti.

Egy aranylemezes siker és a kritikák

Egy olyan albumon, ahol a vokális harmónia kiemelkedő, aetlen külső beavatkozás nem jelentkezik: a Lies feat. Debbie T.. Ez az egyetlen dal az albumon, amely vendégelőadót tartalmaz, ami fontos elem a projekt elemzésében. Debbie T. csak ebben a dalban szerepel, ami a tracklistben hivatalos vendégként szerepel a Lies című dalban. A második kislemez, a Lies, szintén a Billboard RnB toplistán az első helyen végzett, és a pop toplistán a 40-es helyen. Ez egy pontos technikai megoldás, ahol a vendégelőadó a dal szolgálatára áll, nem pedig a központi szerepet tölti be, ami összhangban van a producerek által tervezett, cserélhető szerkezetével.

A "You Don't Have to Worry" kereskedelmi sikere

A lemez kereskedelmi sikere részben az You Don't Have to Worry című harmadik kislemeznek köszönhető. Ez a dal szintén a Billboard R&B toplistán első helyre ért, ezzel is megerősítve a zenekar dominanciáját ebben a kategóriában. Ez a dal a sorozat része, amelynek köszönhetően az album arany minősítést kapott a RIAA-tól. A vokális teljesítmények újra kiemelkedőek, hiszen képesek a balladák érzelmi töltése és a modern zene dinamikája között mozogni. Az You Don't Have to Worry ezt a tökéletes technikát tükrözi, ahol minden dal úgy van megtervezve, hogy maximalizálja a kereskedelmi sikereket. Ez az cél el is érhető lett, annak ellenére, hogy egyes dalokban voltak apró hibák a vokális kivitelezésben. Így a zenekar képes volt magas színvonalon tartani a minőséget, miközben feltárta a városi zene új dimenzióit.

Az album kereskedelmi sikerének végső fejezete az Don't Go című utolsó kislemez, amely a Born to Sing albumhoz tartozik. Ez a dal a harmadik helyre került a R&B toplistán, ami azt mutatja, hogy az album továbbra is sikeres maradt. Az Don't Go a zenekar képességét mutatja meg, hogy olyan dalokat hozzon létre, amelyek táncra ösztönöznek, miközben megőrizzék a jellegzetes soul-os hangvételt. Ez a dal a zenekar első nagy sikerének befejezését jelzi, és előrevetíti a következő projekteket, például a Funky Divas-t.

Az album különleges helyet foglal el a zenekar történetében, és fontos köti össze a korai munkájukat és a későbbi, monumentális sikereiket. Ez volt az első stúdióalbum, amelyet az En Vogue alkott, egy olyan formáció, amelynek létezése még 1988-ban, az FM2 projektben való részvételük után alakult ki. Ez a kezdeti lemezen található anyag előkészítette a pályájukat, amely 1992-ben a Funky Divas, majd 1997-ben a EV3, 2000-ben a Masterpiece Theatre, és 2002-ben a The Gift of Christmas albumokkal ért tetőpontra, majd a 2018-as Electric Café időszakban. Az Atlantic Records felvételkészítő cég már nagyon korán felismerte a kaliforniai Oakland-ban alakult kvartett potenciálját, és a kezdetben három fős formációt négy fős együttessé alakította át Terry Ellis későbbi meghallgatása után. A zenekar létrehozásának alapja egy pontos elképzelés volt: egy olyan egységet létrehozni, ahol minden tag képzett volt arra, hogy bármelyik dalon vezető szerepet töltsön be, ötvözve az intelligenciát és a erős vokálokat a Suprêmes hagyományával, de egyedülálló modern stílussal. Az albumon található dalszövegek tükrözik ezt a hangszín tervezési ambíciót, ahol a dalok egymás mellett helyezkednek el, hogy maximalizálják a kereskedelmi sikereket, miközben egyfajta zsánerpalettát fednek fel, a lágy hip-hop szívtől a new jack swingig. Az, hogy a Boogie Woogie Bugle Boy a negyedik, és a Time Goes On a nyolcadik helyen található, azt mutatja, hogy a zenekar törekedett a tempók és hangulatok változatosságára, a jól megtervezett balladáktól a közepes tempójú kompozíciókig. Ez a zenei megközelítés lehetővé tette, hogy az En Vogue több MTV Video Music Awards díjat nyerjen, mint bármelyik másik női zenekar a csatorna történetében, összesen hét díjjal. A kritikus vélemények is megerősítik ezt a sikert: bár egyes dalok, mint például a Just Can't Stay Away és a Part of Me, kevesebb elismerést kaptak a kivitelezésük miatt, az egész albumot elismeréssel fogadták, mint egy olyan "antidót" a korabeli gangsta rap ellen. Az album két nyitó- és záródalattal rendelkezik, amelyek a zenei választások sokféleségét mutatják: a Party nyitja az albumot, a Waitin' on You pedig zárja. Ezen a két ponton, egyes dalok, mint például a Just Can't Stay Away és a Part of Me, José F. Promis, az AllMusic magazinhoz írója szerint "flop"-nak minősültek, bár maga a teljes album sikeresnek tartotta. Dennis Hunt, a Los Angeles Times úrja megjegyezte, hogy bizonyos vokális kombinációk irritálóak vagy diszonánsak lehetnek, ami néhány dal problémásabbá teszi őket, annak ellenére, hogy a kivitelezésük általában jó. Daryl Easlea, a BBC Music szerkesztője pedig kiemelte az album azonosságát, hogy "antidót" jelentenek a korabeli, Egyesült Államokban uralkodó gangsta rap ellen. Kevin Westenberg, a Spin magazintól, pedig kiemelte az En Vogue lányok fenomenális harmonizációját, megjegyezve, hogy már nem gyakran hallható ilyen szintű vokális tökéletesség. Jan DeKnock, a Chicago Tribune úrja végül azt hangsúlyozta, hogy minden egyes vokál egyértelműen hallható, annak ellenére, hogy a projekt során változóak voltak. Ez a nyitott, de összességében pozitív kritikusz megerősíti, hogy az Born to Sing egy olyan album, amely jelentős hatással volt az En Vogue karrierjére, átalakítva egy női zenekarból egy ikonikus együttessé.

Műszaki adatok

- Kiadás: 1990. április 3. - Kiadó: Atlantic Records - Dalok száma: 12 (51 perc 7 másodperc) - Nyitó/záró: Party / Waitin' on You - Vendégek: Debbie T. - Előző album: Best Of (1970)